Kovács Ida (szerk.): Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe (Budapest, 2006)
Fráter Zoltán: Önkívületben, lázasan szeretett élni
alkotás. Az ábrázoltakon túl mindegyiknek van egy láthatatlan szereplője. Az, aki elkattintja a felvevő gombját. Nehezen lehetne pontosan meghatározni, valójában kiről is szól inkább egy-egy pillanatkép. Arról, aki készíti, vagy arról, akiről készül? Kosztolányi legismertebb portréit művészi szinten dolgozó, híres fényképészeknek köszönhetjük. A kor neves fényírói ültették kamerájuk elé. Rónai Dénes, Pécsi József, Székely A. László. A fényképész feladata, miként az amatőr fényképezőé is, elsősorban nem az élmény újraalkotása, hanem az élmény felidézése. Az élet apró- cseprő mozzanatainak megőrzése. A tanúnak, aki a megrögzített valóságot átélte elevenségében is, a felvételek böngészése valóban élményfelidézést jelent. De a kései kíváncsiskodó, aki több évtized távolából ismerkedik a világgal, melyhez köze nem lehetett, mégiscsak képek alkotta élménysorozat részese lesz. Fráter Zoltán 7
