Kovács Ida (szerk.): Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe (Budapest, 2006)
Fráter Zoltán: Önkívületben, lázasan szeretett élni
emlék lassan leválik birtokosáról. A fénykép kezd helyette fájni. A látvány egyértelműsége idővel semlegesíti, oldja a fájdalmat. Minél többször nézünk rá, annál jobban érzéstelenít. Az Édes Anna történetében Vizyék földúlt otthonában az ebédlő kopár falain csak a feszület függ, meg a pohárszék mellett egyetlen fotográfia. Hatéves kislányukat, Piroskát ábrázolja, amint gyertyák, virágok közt fekszik a ravatalon. A kegyetlen fénykép hasznos. Családi felvétel, Kosztolányiéknál, két változatban. Férj, feleség, gyerek. Apa, anya, fiú. Dezső, Ilona, Ádám, a família szentháromsága. Az egyik képen Ilona emelkedik ki, hirdetve mintegy az anyajogú társadalom továbbélését, uralva Dezsőt és Ádámot. Nála alacsonyabban, egy magasságban apa és fia. A másik képen Dezső emelkedik ki, felsőtestével háttérként védve Ilonát és Ádámot. Szelíden, de határozottan érzékeltetve, mennyire óvja áldozatos karjaival feleségét és fiát. Pályatársai közül rendszerint jó barátjával, Karinthy Frigyessel fényképezik, utcán, lakásban, hajó fedélzetén. 1932-ben a Színházi Élet Pesti elválaszthatatlanok címmel közöl róluk cikket, noha megemlítve, hogy nincsenek már annyit együtt, mint ifjúságuk idején. Világirodalmi szempontból nevezetes felvétel, amikor Thomas Mann budapesti látogatásakor a német íróval kettesben beszélget. Öklét, hanyag eleganciával, szmokingja zsebébe süllyesztve. Dolgozószobája a Logodi utcában. Kosztolányi az íróasztalnál ül, mögötte laza pakolású könyvespolc. Előtte kéziratpapír, a lap tetején üvegnehezék. (Hacsak nem egy bájos butélia gömbben végződő zárókupakja az.) Szemben vele álló helyzetű, kitárt könyvhöz hasonló tárgy, talán fényképtartó lehet. Jobb kezében toll, a bal kéz ujjai közt cigaretta parázslik. Bár magasodik ott olvasólámpa is, kétoldal- ról ívelt vonalú, finom kis fémállványokon gyertya pislákol. Az egyik mellett tintatartó, és nyeles, hintáztatható itatóskészlet. Tollszárral körmök Fejét félrehajtja, haja homlokába hull. Kifogástalan öltözékben, mindenről megfeledkezve dolgozik. Mosolyogva ír. A fénykép a festmény rokona. Távoli, szegény rokon. A huszadik század első évtizedében még nem nagyon illett műalkotásnak nevezni. A művészetet a festők képviselték, a vásznakon kiteljesedő, egyéni látásmóddal, ecsetkezeléssel. A fotográfia, mint sokan vélték, a megörökített látványban esetleg hitelesebb, ám nélkülözi a személyiség lenyomatát, a lélek ragyogását. A tárgyra a szubjektív helyett az objektív szegeződik. Tárgyilagos, aprólékos pontossággal láttat a fotó? Igen, de 5
