Kovács Ida (szerk.): Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe (Budapest, 2006)
Utószó. Rövidítések. Fotósok mutatója. Névmutató
Kötetünk - melynek főcímét A lámpagyújtó énekel című költeményből választottuk - Fráter Zoltán irodalomtörténész előszavát követően két egységre tagolódik: albumszerű válogatást ad a legjobb képminőségű felvételekből, majd a fénykép-ikonográfiái adatgyűjtemény tételszámmal ellátva, időrendben közli minden felvétel reprodukcióját, a róla tudható információkkal együtt. Az ikonográfiát a technikai Utószó, a Fotósok névsora, végül pedig a Névmutató zárja. Az adatok rögzítésére az alábbi pontokat alkalmaztuk: 1. Készült: a felvétel helye, időpontja 2. Személyek: amennyiben a képen egyedül Kosztolányi Dezső látható, a tételt elhagyjuk, csoportképek esetében a képen látható szereplők megnevezése 3. Fotó: a fényképész vagy fényképező személy neve 4. Méret: a fellelhető eredeti (korabeli, Kosztolányi életében nagyított) fotográfiák példányainak mérete, kivételes esetben az eredeti negatív vagy a forrásértékű reprodukciók mérete (a kizárólag nyomtatásban fennmaradt képek mérete nem szerepel), fotópaszpartu-méret 5. Leló'hely: közgyűjtemény (a kép leltári száma), magángyűjtő vagy magánszemély megnevezése 6. Rájegyzés: esetleges dedikáció, illetve egyéb korabeli rájegyzés, fotós cégjelzés 7. Megjegyzés: a kép keletkezéstörténete, állapota, az első, illetve az ezen kívül jelentős sajtóközlések, mint például a Nyugat Kosztolányi-száma, és Kosztolányi Dezsőné Kosztolányi Dezső című kötetének adatai Amennyiben más tájékozódási pontunk nincs, a fotó felvételének dátumát az első sajtóközléshez közeli időpontra tesszük. Amely pontnál nem áll rendelkezésünkre adat, a pontot elhagyjuk. Kötetünk 154 különféle fényképfelvételt regisztrál, ezen belül egy tételszámon a) b) c) stb. jelöléssel közöljük ugyanannak a képnek eredeti (néha egymástól eltérő: szűkebb-nagyobb képkivágású) kópiáit. Variánsnak, egyúttal azonban másik felvételnek is, azt a fotográfiát tartjuk, amelyikből ugyanott, ugyanakkor, nemcsak egy expozíció, azaz negatívkocka, hanem legalább kettő készült (lásd a 107. és 108., illetve a 113. és 114. tételszámú képeket). Bizonyos csoportképek esetében Kosztolányi alakját külön kinagyítottuk. >13
