Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dr. Bauer Ervin Emlékei - Háborús kóborlások (1914)

76 I DR. BAUER ERVIN EMLÉKEI utánam nézett, aztán gyorsan bement. Neki legalább már lehet sírnia! Milyen okos volt mégis, hogy nem jött ki a vasúthoz: a hajnali esküszó, zászlók, kürtök és ezek a szörnyűséges búcsújelenetek az állomáson, e szegény, kezüket kulcsoló asszonyok, síró gyerekek - a fájdalom e vad fékezetlensége - csak még jobban elgyötörték volna. És én nem lehetek többé segítségére semmiben, ki szívesen ajánlottam neki életemet kár­pótlásul sok-sok szenvedéséért, és hogy mind a kettőnk élete szebb és jobb legyen e hihetetlenül tökéletes kapcsolatban. Most egyedül van rég magányával egy csúnya kis vendégfogadóban, és én itt sok-sok ember közt egyedül. Nagy tömeg ember, sírások, ölelések, biztató szók, harsogó tréfa, kur- jongatás, cihelődés, trombitaszó — végre elindul a vonat. Mi első osztályú kocsit kapunk, egy fél fülkét ketten. Társam, az orvosnövendék, kit segé­demül rendeltek, nem látszik kellemes fiúnak, szegény feje. Kis, egyhangú, magyar állomások, éljenző emberek itt-ott, virágos le­ányok, étellel kínálgató asszonyok. A bakák kiugrálnak, ahol csak lehet, tréfálnak, feleselnek a kérdezőkkel, ünnepeltetik magukat, érzik, hogy valakik mostan, szerephez jutottak ők is. A tisztek magukba nevelt érdek­lődéssel firtatják: „Milyen nők vannak?". Holtz főhadnagy8 átjön, kössem be az ujját: tegnap esett le a lóról, az éjjel érezte. „Tudod, még nem is örülhettem, hogy fenn vagyok a hátán... der Kerl...9 azt csinálta, amit ő akart, nem, amit én akartam vele!" Sok egyszerű kedvesség van ebben az igénytelen wienerisch10 humorban, ahogy ezek a bécsi fiúk diskurálnak. E. őrnagy milyen szimpatikus, szikár, egyenes ember; direkte okos te­kintete van! S a karvalyorrú adjutáns11 hogy sürög-forog a málhák körül, mintha kizárólag az ő gondja volna a bevagonírozás. Kérdem, micsoda a polgári életben. „Exportüzletem »van« Párizsban, négy héttel ezelőtt jöttem haza!" Szeptember] 10. Orion túl Galícia, csupa apró állomás: Piwniczna, Neu-Sandez, Jaslo, Krosno, Sanok, Neu-Sagor, Lisko, Chyrow, Sambor, Rudki. Szétsüppedt, hunyászkodó, nyomorúságos falu a legtöbbje. A nagyobbacska állomáso­kon tüntet a lengyel lakosság, forró teát főznek rummal és tejjel, éljenez­nek magyarul; a nők mosolyognak, mi együtt fújjuk velük a himnuszukat, 8 Minden bizonnyal álnév. 9 fickó (német) 10 bécsi (német) 11 segédtiszt, hadsegéd

Next

/
Thumbnails
Contents