Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dr. Bauer Ervin Emlékei - Bevezető (Molnár Eszter Edina)
BEVEZETŐ I 71 jegyzései,11 amelyeket - bár azok korábban már többször megjelentek12 - a párhuzamos olvasás érdekességéért a megfelelő napokhoz tartozóan, lábjegyzetekben újra közlünk.13 Habár a levelekből kiderül, hogy Bauer a második frontszolgálat idején is rendszeresen elküldte Kaffkának az aktuális „kisnaplókat", egyelőre sem ezek irodalmi átiratai, sem az eredeti kéziratok nem ismertek. Bár a források egyazon szerzőtől származnak, a címzettek személye, a betöltendő funkciók, valamint a keletkezésük közt eltelt idő meglehetősen különbözővé teszi az egyes szövegeket. A levelek a saját környezetéből kiszakított férj beszámolói feleségének: egy hosszú és fájdalmas vezeklés, valamint a háborúval való azonosulni nem tudás lenyomatai, amelyben a belső események monotóniáját a zavaró külvilág történései (a privát szféra hiánya, az állandó halálfélelem) és a praktikus közölnivalók rendre megtörik. A naplószerű írás és a visszaemlékezés ezzel szemben a katonák frontéletének és az egészségügyi személyzet munkájának körülményeiről kíván képet nyújtani a Nyugat olvasói számára. Ugyanakkor figyelemreméltó az a hangulati különbség, ami az első frontszolgálat első feléből való Háborús kóborlások, valamint a második frontszolgálat idején írt visszaemlékezés és naplólevelek között feszül. 1914 őszén még azt írja, hogy: „Megnyugtat, hogy az idegeim jók s az ütközetek lármáját, a veszély próbáit bizonyosan állni tudom; sem félelem, sem magasabb foka, az idegsokk nem fenyeget. Hála a sportoknak, amikben éveken át kedvem telt, menetelés, fáradtság nem fog ki rajtam; természettől nem vagyok külsőségekben kényes, a kultúra fényűzési cikkeit hosszabb ideig minden lelki depresszió nélkül mellőzhetem. [...] A sebesült, a szenvedő, halott emberek látványa rám mint orvosra nem »borzalmas« a szó laikus értelmében." Mindezekkel szemben a későbbi források alapvető jegyei a folytonos félelem, a kultúra hiánya és a szenvedőkkel való egyetemes, de fásult együttérzés. Ősszel még együtt énekel a katonatársakkal, akik létezése télre „eleven inzultus" lesz. Habár a háborús források értelmezésekor különösen fontos szempont a nyilvánosság bevonásának kérdése és a keletkezési idő, tekintve azt, hogy Kaffka a névvel megjelenő írásaiban sem igyekezett megfelelni a militarista propaganda elvárásainak, 11 Kaffka a feljegyzéseket egy zöld vászonfedelű kis határidőnaplóba írta, amelynek rovatai megszabták az egyes bejegyzések hosszát. A kézirat lelőhelyéről lásd a 9. lábjegyzetet. 12 Először: Kaffka Margit. (Részletek kiadatlan naplójából.) Magyar Női Szemle, 1937. júniusjúlius. Később többek között: Rolla Margit, Kaffka Margit II. Út a révig... Bp., MTAK, 1983.; Kaffka Margit, Napló, szerk., Bodnár György, Bp., Nap, 2008. (Továbbiakban: Kaffka 2008.) 13 Ha Bauer kihagyott egy vagy több napot, Kaffka bejegyzéseit a következő naphoz tartozó lábjegyzetben közöljük, kivéve Bauer utolsó levelét, amihez az azon túlnyúló Kaffka-bejegyzéseket is csatoltuk.
