Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
November 18. A kisleányom még mindig beteg, s még annyi időm sincs, hogy pár sort írjak. De miről? Erről a halálos rókatáncról,142 melynek szörnyűségébe már groteszk elem is vegyül. Megyünk előre, rohanunk vissza hátra. Majd Varsót ostromoljuk, majd Krakkót ürítjük ki. Három testvérem áll a sor előtt, nem lehetetlen, hogy mind a hármat elviszik, s úgy érzem néha, hogy a szívem süllyedni kezd, s megáll a dobogása. Soha erről senkinek nem beszélek, mert úgy érzem, hogy nem szabad nevet adni rémes félelmemnek. A háborút egyébként éppen úgy utáltam, mikor idegeneket vitt el, mint most, mikor a saját véremet hívja. Nem volt jobb véleményem akkor róla, s nincs most rosszabb. Förtelem, gyalázat, alávalóság! El kell viselni, mint a dögvészt, a pestist, a kolerát, de még ujjongó cikkekben üdvözölni és szentnek hirdetni?!... Ej, micsoda alávalóság! Mindaz az elismerés, mivel eleinte a sajtónak adóztam, undorrá vált. Ez a hazug, ízléstelen, ordító lárma. Hozzá még hős újságíró barátaim egymás után szöknek el a haditudósítás biztos révébe az új sorozás elől. Elment már Molnár Ferenc,143 Szép Ernő,144 Gábor Andor,145 s még egy csomó vitéz... Ej, a mai bőrére hősieskedni?! Alávalóság?! Szegény fiúk, voltaképpen miért is haragszom reájuk? Mintha az ő irkafirkájuk változtatna valamit a dolgokon. Mindegy az! Hogy védik a bőrüket? Hát mit is csináljanak egyebet. Lehet, Szöllősi Zsigmondnak van igaza: vagyok olyan intelligens ember, hogy gyáva legyek. Igaz, ő nem is küld mást verekedni. Vajon Törökország beavatkozása146 segít-e valamit? Ha az egész iszlám megmozdulna? De vajon nem olyan álom ez is, mint az a kétszázezer török katona, kit segítségünkre küldtek, s kiket komoly, szavahihető emberek láttak is, amint Budapesten keresztülutaztak. Mennyi regény! Mennyi rémregény!... A fantázia hihetetlen, mértéktelen tobzódása. 62 I DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA NAPLÓJA 142 Eredetileg az Alföldön elterjedt rítusszerű, olykor állatias mozgásokkal tarkított cigány férfitánc. 143 Galíciában volt haditudósító, a harctérről küldött írásait Egy haditudósító emlékei (1916) című könyvében adta közre. 144 Szép Ernő (1884-1953) költő, író, újságíró. Miklós Andor Az Est felelős szerkesztője 1914. november 1-jén kelt hivatalos levélben igazolta (OSZK Kézirattár, Fond 81), hogy Szép Ernő a lap belső munkatársaként utazik a déli hadszíntérre abból a célból, hogy haditudósítói munkát fejtsen ki. 145 Gábor Andor (1884-1953) író, költő, humorista, dalszövegíró. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy haditudósító lett volna. 146 Törökország augusztus 3-án kötött szövetséget Németországgal, ténylegesen azonban csak október 29-én lépett be a háborúba.
