Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
1914 I 59 dolguk, s olyan emberi életük, mint most. Rendes, biztos pénzt kapnak. A férj nem issza el, nem veri őket, sem a gyermekeket. Élnek nyugodtan, kényelmesen, hiszen isten bizony reájuk fér is már!... Eleget gyötrődtek, szenvedtek. A cselédek, kik ijedten kerestek helyet az első napokban és kosztért ajánlkoztak, szintén megbátorodtak, és béremelést kérnek. A középosztály pedig vonaglik az elviselhetetlen terhek súlya alatt, s amellett ad, ad és újra ad... Az utolsó darab kenyeret a kezéből s az utolsó inget a testéről. „Mire a falevelek lehulltak, mind szép hazánkban leszünk" - mondotta volna Vilmos császár,139 kivel ma sokkal szebbeket mondatnak, mint amilyeneket valaha Goethe kegyelmes úr mondott. Istenem, október végén vagyunk. Vajon nem kell-e nekünk is cérnával odakötni a lehullt leveleket a gallyakhoz, nehogy a hatalmas császár hazugságban maradjon?! Minden poézis nélkül, vannak optimisták, kik karácsonyra békét várnak. A Budapesti Hírlap már a békéről vezércikkezik. Ez azért fontos szimptóma, mert hiszen ma egy rövid kis hírt sem szabad leadni cenzúra nélkül. A kolera nem terjed, a védőoltások, úgy látszik, mégiscsak használnak valamit. November 5. Költöztem, s a kisleányom nagybeteg volt, sőt ma is lázasan fekszik. De ma mégis egy kis szabadidőhöz juthattam. Míg e füzetbe nem írhattam, átéltünk egy pár rettenetes, szívdobogást megállító napot. De mintha ezekhez is hozzáedződnénk. Volt idő, mikor még a háború elején ott Lublin körül hittük a harcot eldőlni. Tíz napig tartott a csata, s mi álmatlanul vergődve vártuk az eredményt. Az eredmény? Ma sem tudjuk. Talán majd a béke után, ha a háború hiteles történetét megírják. De akkor is jó lesz az entente íróit is elolvasni. Akkor azt hittük, az a tíznapos szörnyű csata a döntő. Azóta több ilyen tusán átmentünk, s annyit megtanultunk, hogy akár nyerünk, akár vesztünk, döntő csatáról beszélni naivitás. A béke? Ki tud erről valamit? 139 „A Berliner Abendpost Lipcséből a következő cenzúrázott táviratot hozta: dr. Kaysel weimari polgármester, aki mint főhadnagy szolgál a táborban, a weimari Landeszei- tunghoz tábori levelet intézett, melyben írja: »Tegnap nálunk volt a császár. Amit mondott, az olyan örömmel hatott át bennünket, hogy szívesen Weimarba is eljuttatok valamit belőle.- Fiúk - mondta búcsúzásul a császár - mielőtt a lomb e fákról lehull, mindnyájan ismét édes hazánkban leszünk.«" (A német császár a katonákhoz, Pesti Napló 1914. október 11., 6.)
