Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Laczkó Géza Naplója - 1914
442 I LACZKÓ GÉZA NAPLÓJA volt. Tizenöt napig tíz frankból éltem és lakást is fizettem. A konzulátus egy itt maradt embere biztatott, hogy utazzak, s a legridegebben elzárkózott az elől, hogy előleget kaphassak, amíg valahogy jöhet pénzem. A rendőrségen azt mondták, hogy kiürítésünk azt célozza, hogy valami neutrális határra kerüljünk, így bíztam abban, hogy gyorsabban hazaérek. Elutaztam a többiekkel Périgueux-be, marhaszállító vagonokban, szalmán, 36 óra alatt. Périgueux-ben, bár be voltunk zárva, az udvaron, szép őszi időben kint lehettünk, olcsó gyümölcs és elég jó koszt volt, csak az alvás lehetetlen. Az éjszakák rém hidegek, s egy padlás cúgvonalában kellett szalmán aludnom. Innen mégis kellemesebben emlékszem vissza. Mert az kevésbé volt fogság. Levél, hír három hónapig nem jött hazulról, s ez borzasztó volt. Itt van pénzem, tehát fizikailag jól élhetek, de a fogság... az emberek társasága, folytonos veszekedés körülem, nagy zaj - csak ilyenkor éjjel, az ablakmélyedésben összetákolt asztalomon írva van egy kis nyugalmam. Bár a szél veszettül rázza ablakomat (öreg, rozoga kastélyablakok), s a szél a lábam fagyassza. Néha egy-egy katonával elbeszélgetünk, s ilyenkor elfelejtem, hogy fogságba dobott bűnös vagyok, de százszor végigmérni egy udvart, néha napokig ki nem mozdulni, új visszaesés egy oly erősen paralizáló ideghangulatba, hogy félnem kell magamtól. Tudom, hogy az én bajom kicsi a másoké mellett, de őrültség lenne nem azt mondanom, hogy (nem) epekedem a háború bármily szenvedéséért, ezer halálért, hol azonban morális öntudatom lehetne, és szabadságom olykor. Nem akarnak itt szenvedtetni, azt jól tudom, de nem számolnak azzal, hogy magunkfajta embernek minden deklasszálásnál, fizikai nyomorúságnál százszor jobban fáj a demoralizálás kínos érzése, ez a gyors kikapcsolás az életből... miért, hogyan? mi lesz? mi vár ránk? Ha találtok valakit otthon, kinek ide összeköttetése van, legalább azt szeretném, hogy kintlakást járjon ki. Legalább nyugodtan dolgozhatnék, amennyiben tudok, mozoghatnék, azt hiszem, aranyerem, nehéz emésztés stb. növeli idegességem, mely néha szörnyű. Minderről, amit itt írok, otthon semmit se közölj. Ha elmondtam itt, magamon szeretnék könnyíteni. Lehet, hogy jobbra fordul sorsom. Talán kiengednek lakni, kértem azt is, nem tudom. Nagyon kérlek sokszor írni, a levelek nem jutnak el mind. Testvéreim miatt állandó aggodalmaim vannak.141 Sejtesd legalább az otthoni viszonyokat. A megszólítással jelezd. Mon eher ami,142 legjobb viszonyok, eher ami, kétséges, mon ami, rossz. Ide csak kósza hírek jutnak. Lapot sem olvashatunk. Sejtelmem sincs otthoni közhangulatról. Ha legalább annyit tudnék, amennyit a lapoknak szabad írni. 141 Kuncz Aladárnak mind a négy fivére (Adolf, Ödön, Andor, Lajos) érintett volt a mozgósításban. 142 kedves barátom (francia)
