Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Laczkó Géza Naplója - 1914
412 I LACZKÓ GÉZA NAPLÓJA jához támaszkodva egy messenger boyt4 látok, furcsa, karimátlan, kerek, lapos tetejű sapkájában, aki lázasan osztogatja „különkiadásait". „Ferenc Ferdinándot és feleségét, Hohenberg Zsófia grófnőt Szarajevóban meggyilkolták!" Az első híradás zavaros volt és bombáról beszélt.5 Fel s alá sétálva olvasgattak az emberek, de se rendbomlás nem volt soraikban, sem megilletődés arcukon. Az enyémen se. Ezt a rejtélyes, szigorú trónörököst aligha szerették sokan. A magyarok egyáltalában nem. „Más világ lesz, szabadabb, magyarabb, művészibb!" - mondtam a feleségemnek, mert Ferenc Ferdinándtól mindenki a magyarság elnyomását, bigott katolicizmust s rideg militarizmust várt. Második gondolatom volt csak az emberi szánakozás. Apa és anya voltak, s ha nekünk tán rossz is lett volna uralmuk, három félig cseh, félig Habsburg-árvát6 hagytak hátra, az ellentétes sors könnyű prédájául. Mindent összevéve nem nagyon sajnáltam elmúlását én, a szabadgondolkozó, szabadkőműves, népjogok barátja, a függetlenség harapós közkatonája. A következő nap még elolvastam a lapot, de a temetése körül lejátszódott csúf viszálykodás7 már nem érdekelt. Aztán elfelejtettem az egészet. A nyári szünet első napjaiban iskolám tanári könyvtárát rendeztem délelőtt-délután,8 s vártuk a kisbabát. De alapjában véve ez a pár hét most teljesen üresnek látszik előttem: annyi nagy dolog történt azóta kint a trombitától zengő földeken s magamban. Csak a Szerbiának küldött ultimátum ébresztett föl megint.9 (Lám, milyen feledékeny vagyok. Július elsején kezdtem bele Thalia unokája10 című regényembe, olvasgattam hozzá régi színdarabokat, mert anyám,11 Pázmándy Géza12 s a magam történetét akartam benne megírni. A szegény színészleány hogy vágyódik a művészet telje után, hogyan jön közbe a szerelem és a gyerek, akiért lemond álmairól, s a színészetnek csak napszámosa lesz, hogy fölnevelhesse egyetlen fiát, ellenmondásos jómagámat. Azóta abbahagytam, nem tudom, mikor kezdek újra hozzá.) A Szerbiának küldött ultimátum nagyszerű, fönnhéjázó, büszke mondataival, amelyeknek minden szava egy-egy, az érintéstől undorodó, de 4 rikkancs 5 lásd Dánielné 8. lábjegyzet 6 lásd Dánielné 9. lábjegyzet 7 lásd Dánielné 18. lábjegyzet 8 Laczkó Géza ekkor az Országos Nőképző-Egyesület (továbbiakban: ONE) Veres Pálné felsőbb leányiskolájának (ma: Veres Pálné Gimnázium) könyvtárának őre is volt. 9 lásd Dánielné 30. lábjegyzet 10 Laczkó Géza önéletrajzi regény trilógiájának első kötete, amely végül 1916-ban jelent meg, Noémi fia címmel. 11 Laczkó Aranka (1861-1953) kolozsvári színésznő 12 Pázmándy Géza (1854-1904) Laczkó Géza édesapja, földbirtokos
