Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1919
1919 I 399 riadó csirkefogók kezébe került a hatalom. Éjjel és nappal rettegtünk az életünkért hosszú hónapokon keresztül - minden egyéb javainkra úgyis keresztet vetettünk. Minden reggel újabb rendeletek és parancsok me- redeztek, mint megannyi mérgezett tőr az újságból felénk - a legpiszkosabb kifejezések, átkok, szidalmak, minden bűnök naponta rá lettek olvasva nyomdafestékkel a büdös burzsuj fejére, aki „reszkessen", bár előbb-utóbb úgyis el kell pusztulnia a diadalmas vörös ököl alatt.198 Az utca képe csendes és komor. Senki sem örül. - Egy reggel bezárulnak az összes boltok - leltároznak -, este 5-6-kor záróra, a vörös szín kezd uralkodni az utcákon. Soha nem látott tömege a propagandaplakátoknak jelenik meg, fehér-fekete-piros a három szín - köztük Berény Fegyverbe című plakátja199 kolosszálisán hatásos. - A telefon megszűnik, minden, ami volt elmúlik, eltűnik, átalakul - meg kell hagyni a kommunistáknak, a romboláshoz és a szervezéshez mesésen értettek. - A burzsoázia szervezetlenül, képtelenül megtörtén aláveti magát minden szörnyűségnek, és aki tud, az szökik eszeveszetten. - Mi alkalmazkodunk, amennyire lehet. A szalont rögtön kiadjuk egy épp kapóra jött török tisztnek. Ebbe a szobába berakunk fehérneműt, ezüstöt, amit menteni szeretnénk. - Kezdődik a szakszervezkedés - Emy néni a szabó-, én a kertészszakszervezetbe rögtön bejutunk. Mintha kincset találtam volna, úgy vittem haza az értékes okmányt, amikor megkaptam. - Nem lehet azt a sok félelmet, hercehurcát, ijedséget, izgalmat, vesződséget, kínt elsorolni, amit nap nap után jelentett a diktatúra az úgynevezett burzsujoknak. Szerencsénk volt, hogy az összes házbeliek „fehérek", és hozzánk jóindulattal voltak. A harmadik emeleti lakót, egy osztrák mérnököt, az első napokban elhurcolták - egy gépírónő hamis feljelentésére -, a felesége nálunk őrjöngött, mert az a szegény ember már tényleg halálra volt ítélve, csak egy véletlen folytán sikerült mint osztrák elmenekülnie. - Éjjelenkint szedték össze a túszokat, mindég felöltözve aludtunk, Jenő még mindég nem tudott megjönni Fiúméból - én jártam tovább a kertbe, komolyabban, mint valaha - ott is megváltozott a vezetés, a hangulat, minden. Hideg, barátságtalan tavasz volt, kegyetlenül fáztunk a szobákban. Raktárunk miatt nagy izgalmakon mentem át. Egy napon leltároztak mindent. Az elvtárs urak az utolsó zsebkendőig minden darabomat kirázták, kiszórták, és avval biztattak, hogy ennek csak egy kis részét fogom viszontlátni, de én nem voltam rest, és amíg ők vígan leltároztak, elsiettem a bizalmi 198 Utalás Bíró Mihály (1886-1948) Bitangok! Ezt akartátok? plakátjára (Bp., Radó nyomda, 1919) 199 Berény Róbert (1887-1954) Fegyverbe! Fegyverbe! plakátja (Bp., Posner nyomda, 1919)
