Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1918

386 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN ILONA NAPLÓJA

Sanyiból egész rendes iskolás gyerek lett, rendesen, kötelességtudóan járt iskolába, és amit ott tanítottak - édeskeveset -, azt meg is tanulta. Ebben a februárban kezdett nagy ambícióval neki a zongoratanulásnak, és igen szépen haladt minden órán - nem kellett biztatni a gyakorlásra sem. A Dalcroze óráit142 ellenben nem szerette. Enyhén múlt el a tél - nem voltak nagy hidegek -, kétszer ugyan nagy hó esett, és egyszer gázfűtési mizériák is voltak, úgyhogy kályhát és sparherdet kellett pótlásra felállítani. A rajzba rendszeresen jártam, és ezzel társadalmi kötelezettségeimet elhanyagoltam, de a tanulás sokkal nagyobb szórakozás volt nekem. Ha onnan úgy hat óra felé hazajöttem, már nem szerettem elmenni, inkább a gyerekekkel foglalkoztam még estig. A kicsi lassan haladt szellemileg ebben az időben - és semmi hajlandóságot, jóakaratot sem mutatott egy kis tanulásra. Ha bármi „munkáról" volt szó, amit neki eszével vagy kezével el kellett volna végezni, rögtön megeredtek keserves könnyei, és erőltetni nem akarván, hagytuk a kis lustát... Öltözködni meg a konyhán eltracs- csolni Józsa nénivel, Gizivel, azt szeretett, és mindenről, ami a házban történt, informálva volt. Sanyinak legjobb barátja ez idő tájt az emeleten lakó két fiú, Feri, Laci voltak. Ezekkel csinált „egyletet" csak úgy l'art pour l'art, hogy elnök lehessen, és volt alapszabály és közgyűlés és tagsági díj, és az ürügy képeslapok gyűjtése jótékony célra! (Wie die Alten Summen.)143 Egyetlen fő és kedvenc olvasmánya, amelynek minden szabad percét szentelte, a Pál utcai fiúk1*4 hozták valószínűleg ilyen ideákra.

Nagymama mindennapos látogatásai a gyerekek legfőbb örömét képezte. Senki jobban el nem tud velük szórakozni, mulatni, játszani. Zongoránál énekli Sanyival azt a számtalan régi német nótát, ami szinte a vérében van, aztán a kifogyhatatlan mainzi régi történeteket meséli nekik, játszik Hansival óriás türelemmel minden kedvenc játékot, bizony, nagy kincs a Grossmama, nem hiába fogadják örömrivalgással jöttét. Emy néni rengeteg elfoglaltsága mellett rendesen csak étkezésnél látja a gyerekeket. Az ő kedvence Sanyi maradt, a kicsit inkább az „Uda"145 rontja. Annak rendes reggeliző partnere. Semmi olyan jól nem ízlik, mint a Rudi bácsi reggeli tojásából egy-egy kanál, meg egy kis rumos tea.

Aztán bekíséri a fürdőszobába, és ott elszórakoznak együtt. Úgy lopva az anyus háta mögött jó egypár „cukit" beletöm a kicsibe az öregúr.

142 A svájci Émile Jacques-Dalcroze (1865-1950) metódusát a 20. század első évtizedeiben kezdték alkalmazni a mozdulatművészetben. A ritmikus mozgás és az improvizatív zene összekapcsolásával újfajta, kreativitást, szabad önkifejezést lehetővé tévő módszer az értelmi és érzelmi fejlődést egyaránt fejleszti.

143 Itt: „Ahogy a nagyok csinálják." (német)

144 Molnár Ferenc regénye 1907-ben jelent meg először könyv alakban.

145 Geszty Rezső