Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1914
356 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN ILONA NAPLÓJA olyan rémült a tekintete, mint az öregúré volt. Két koldusasszony fekszik egymás mellett - beteg emberi roncsok, és gonoszak, marják egymást, folyton mindég panaszkodnak. Gémberedett ujjú vénasszonyt masz- szírozok, nem győzi csodálni, hogy mi ütött ezekbe az úrinőkbe, hogy őket így ápolják! Mellette 13 éves, züllött, szép kis cigánylány fekszik, csúnya betegséggel, már háromszor szökött meg a kórházból. Emellett félig gutaütött fiatal cselédlány. Tehetetlen félkarját kell villanyoznom. Egész nap keservesen zokog - rémes hallgatni -, mert szegény a beszélőképességét is elvesztette. Azután jön egy vérbajos, félig vak, ideges fiatal lány, folyton rángatózó testtel, egész nap alszik, higanybedörzsölést kap, aztán jön egy üszkös decubitusos26 öregasszony meg egy női bajos fiatal. Ez a terem! Ha itt végeztünk a dolgunkkal, az alorvossal végigjárjuk az osztályt, még négy-öt ehhez hasonló termet. Rémes látványok iszonyú tárháza az emberi gyötrelemnek! Az egyik belgyógyászati beteget, a legvégső stádiumban lévő tbc-mirigyes fiatal lányt operációra felvitték a műtőbe. Ehhez mi is felmentünk, és első ízben láttam operálni. A kis műtő zsúfolva traccsoló, csevegő, nevető, fehér kötényes, bóbitás nőkkel, középütt Skoff,27 a sebész alorvos - a tipikus nőcsábász, remek, szép, erős férfi - röhög, gorombáskodik és flörtöl, de közben mosakszik, amíg [az] emberi formákat nem is, csak csontvázat mutató testet felrakják az asztalra. Csak arca látszik, zöldesfakó, lecsukott szemekkel, kék ajkszélekkel, és a jobboldalon óriási daganat a nyakon. Míg ezt jóddal barnára pácolják és az altatómaszkot a mozdulatlan arcra teszik, a lábakat nézem, amelyek a takaró alól kilátszanak. Minden csont kilátszik a zöldeskék bőrhártya alól, és a talpról rongyokban lóg, hámlik a bőr. Egy vágás, és a daganatból dűl a sárga genny. Nyomják, amíg vér is jön, aztán tisztítják, és máris kötözik. Gyorsan, ügyesen - közben folyik a beszéd a háborúról -, némelyik hölgy cigarettázik, sőt egyik tízórait eszik. Nem éreztem semmi olyat, hogy rosszul leszek, azután se, amikor még sokszor láttam embereket összevissza operálni. Általában egy operáció mindég sokkal tisztább és gusztusosabb, mint akármilyen más kezelése a betegnek. Egy hétig a sebészeti osztályon - a férfi-szifiliszek között - rémesebb és undorítóbb dolgokat láttam, mint az összes háborús sebek, amik csak azután következtek. Egyik koldusasszony (akit az ápolónő szimulánsnak mondott) egyik nap, mikor bejövök a terembe reggel, látom, hörög - csakhamar előjött az ellenző, és a szimulánsból haldokló lett, akinek a lábára hamarosan rákötötték a cédulát. A boncolóteremben a hideg és vizes pléhasz- talon láttam viszont azt a nőt, akinek port adtam és keresztkötést még 26 felfekvés okozta fekély 27 Skoff Tibor (1880—?) orvos
