Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter)

348 I SIKLÓS PÉTER

mégis folytatta a füzet írását. A napló végi, 1919 augusztusa és 1921 októbere közti események vázlata láttán felmerül, emlékeit már nem is akarta bővebben kifejteni.

„Azt sem tudom, igazam van-e, amikor azt mondom, az anyám csodálatosan írt. Valahol van még tőle egy háborús napló: ez az általam ismert egyik legvilágosabb és legmélyebb háborús könyv.6 Nem volt ahhoz fantáziája, hogy történeteket találjon ki, hanem a legegyszerűbb eszközökhöz folyamodott. Sok levelet írt, sokszor hallottam, hogy az emberek megőrizték a leveleit. Tolla, mint ahogy az ecsetje is, a művészet eszköze volt. [...] Anyám sohasem íróskodott, ő írt."7

Lénárd Jenőné a háború kezdetén huszonhat éves fiatalasszony volt, egy négy- és egy egyéves gyermek anyja, aki eleinte nem fogta fel a veszély közelségét, azt hitte, a háború a hadsereg ügye. A nála tíz évvel idősebb, több nyelvet beszélő férje8 családja nagykereskedelmi cégében, a Bayerthal & Levy Gerste-Export & Malzfabrikenben volt alkalmazásban. A katonaság kötelékéből tartalékos hadnagyként bocsátották el 1911- ben. 1914. július 26-án azonban elsők között hívták be, először kiképző hadnagyként az eszéki 38. ezrednél teljesített szolgálatot, 1916. február végén Tirolba a frontra, augusztusban „biztos helyre", Bruneckbe vezényelték, ahol újból front mögötti szervező munkát végzett. 1918-ban őt bízták meg a Kis-Azsia északi vidékeinek kutatását és gazdaságföldrajzi tanulmányozását célzó, államilag is támogatott expedíció megszervezésével és vezetésével. 1919 januárjának végén tért csak haza, miután kiszabadult a maltepei internálótáborból.

Hogy Lénárdék a háború és a forradalmak éveit viszonylag szerencsésen vészelték át, abban a nagypolgári családi közegen kívül kiemelkedő szerepe volt magának Hoffmann Ilonának, aki hamar ráébredt új helyzetére és szerepére. Már 1914 augusztusában ápolónői tanfolyamra iratkozott be, budapesti és eszéki kórházakban többször volt asszisztens, betegápoló, a feminista mozgalom keretében különböző szervező és karitatív munkákba kapcsolódott be. Ugyanakkor kényelmetlenségeket és veszélyt vállalva, amikor csak tehette, gyerekeivel együtt férje után utazott, hogy minél többel lehessen együtt a család. Frontvonal mögötti, eszéki és bru- necki életük leírása felhőtlen vidéki nyaralásnak tűnhetne, ha közben elfelejthetnénk, hogy 1915 őszén budapesti bérleményüket anyagi okok miatt felmondták, hogy otthonuk kellékei harminchat ládába zárva évekre raktárba kerültek, hogy rokonaik nyakán kellett élniük. Okos érzékeny6 Lénárd Sándor először 1938-ban, anyja halála után olvasta a szóban forgó naplót, legközelebb 1961-ben húga, Lénárd Johanna halála után, örökségként került a kezébe.

7 Lénárd Sándor, Családunkról, in: Családtörténeteim, 46-47.

8 Lénárd Jenő (Krefeld, 1878. május 2. - Bécs, 1924. szeptember 5.) filozófus, orientalista