Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Erdélyi József Naplója - 1916

Októberi kép-1916 340 I ERDÉLYI JÓZSEF NAPLÓJA

Októberi égen jár a nap S a Tisza gátja mentén most a nyárfák Talpig színaranyban állanak.

Lép alattunk század gyerek,

Súgár magas nyárfáról szól a nóta S a nótázókra sárga lomb pereg.

Fehér tanya mellett visz az út S most sírva hajtja be egy öregasszony Az árván nyikorgó kis kaput.

*

1917. április 12-én.

Az emberek dolgoznak, ássák lassan az árkokat. Szép, bárányfelhős az ég, lent csupa sürgés-forgás, fent csupa pacsirtaének. Járkálok az omlós, őszi, vetetlen szántáson, és nézem a földet. Mi ez? - Kovakő.54 - Hogy jut ez a televény55 feketeföldbe? Messziről, bizonyosan. Szél nem hordta, víz nem mosta föl a dombra - ember hozta. Keresgélek tovább. Hopp, itt egy másik. Milyen furcsa. Az egyik széle szépen ível, pattintgatások nyoma rajta végig. Víz így nem mossa, kő nem koptatja - ember pattinthatja. Ma már nem tesz ugyan ilyesmit, gyermek ilyennel nem vesződik, felnőtt idejéből nem telik - valamikor az ősember vette hasznát ennek a vesző- désnek, szerszámot, fegyvert csinált ilyen módon, nagy fáradsággal. Vajon mi lehetett? - Nem lehetett igen más, mint nyílhegy vagy lándzsa. S hogy összekerült azzal a mázas cseréppel, azzal az üvegdarabbal, azzal a töltényhüvellyel és azzal a gránátszilánkkal. Ha tudnának egymással beszélni, vajon miről beszélnének? Harcokról, biztosan. Csúfolnák egymást, és csúfolnák egymás gazdáját, az embert. Beszélnének ókori és legújabb kori emberölésről. Ilyen az emberiség fejlődése - a szeméten.

#

54 a kvarc régies ásványtani elnevezése

55 gazdag tápanyaggal rendelkező földtípus