Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Erdélyi József Naplója - 1916
338 ERDÉLYI JÓZSEF NAPLÓJA Egyszerre csak a napfényt láttam, Melyben megnőtt a kis szoba; Zengett az ének, és fölöttünk Nőtt egy hatalmas, boltos kúpola. Mintha a napfény szűkölködött volna Kicsiny szobánknak négy falát, Valaki mintha égbevitte volna A Húsvét újjongó dalát. Mit tudtam én akkor, mi történt. Csak most sejtem, mit ünnepeltem: Egy nagy, húsvéti szent csodában, Akkor ébredt föl tán a lelkem. Messze, messze könnyes szemekkel Egy csöndes, ákácos tanyán, Egy kis szobában énekel megint Húsvéti éneket szegény anyám. A hangja nem cseng úgy, mint régen, A lelke messzi, más tájakra száll; Az ének úgy szól: „föltámadt az Élet S általa meghalt a Halál.. * A Sors igása énekel-1917Meghalt, meghalt az agg király - Éljen az ifjú, új király!.. Harsogjon kinek szép a lét, És az is, kinek élni fáj.
