Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914

I 19 1914 Július 28. Mikor elhatároztam, hogy 1914-ről naplót kezdek írni, vagy jobban mondva feljegyzéseket csinálok, már benne vagyunk a háború forgatagá­ban. Szerbiának megüzentük a háborút, és attól lehet tartani, hogy Orosz­ország nem hagyja magára protezsáltját. Németország máris bejelentette, hogy ha Oroszország folytatná az északi határon a mozgósítást, melyet egyenesen a Monarchia ellen való fenyegetésnek tekint, ő is mozgósít és közbelép. Németország, akinek föllépése után ki tudja, passzív marad- hat-e Franciaország? Hát Anglia? Tulajdonképpen hogyan is vagyunk, a híres hármas entente. Ezt most jó volna tudni. S mi hiszen olyan kétségbeejtően tudatlanok vagyunk. Azt sem tud­juk, hogy harmadik szövetségesünk, Olaszország mit akar!1 Míg Német­ország harciasán csörteti kardját, Olaszország jóakaratú semlegességről beszél. De hogy érti ezt a dolgot? Talán csak a semlegesség szól nekünk, a jóakarat pedig ellenfeleinknek. Annyi bizonyos, hogy az olasz követek hagyják magukat ünnepeltetni és evviváztatni.2 Ha mi kiabálunk nekik vagy a berliniek, a követ úr éppúgy mosolyogva hajbókol, mintha orosz vagy francia éljen hangzik az erkélye alatt. Hogy is mondta az öreg Jókai, kiben, mint minden gyermekben és minden zseniben, volt valami a pró­fétából. Az olasz forróvérű szerető, de hidegvérű jó barát.3 Egyébiránt barátságból senki sem bombáztatja partjait. S minden azon fordul meg, hogy érdekei hová szólítják majd derék szövetségesünket. És most egy pillanatra vissza kell tekintenem júnjius] 28-ára, a szara­jevói merényletre. A trónörökös4 és felesége5 halála nem okozott nagyobb emóciót. Az emberek itt Budapesten egyszerűen tudomásul vették, hogy meghalt egy előkelő nagy úr, ki velünk, magyarokkal sohasem törődött, s kire mi valami félelemmel vegyes bámulattal néztünk. Azt mondják, erős eszű, elszánt akaratú ember volt. De hát még mit nem mondanak? Ki ismerte volna, mikor senkit sem eresztett közel magához. A belvedere-i 1 A Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia által 1879-ben létrehozott kettős szö­vetség 1883-ban Olaszország bevonásával hármas szövetséggé bővült, s 1915. május 3-ig állt fenn. 2 éltetni 3 Az idézet Jókai Mór A kőszívű ember fiai (1869) című regényéből való, eredeti formájá­ban: „Az olasz hevesvérű szerető, de hidegvérű jó barát." 4 (Habsburg-Lotaringiai) Ferenc Ferdinánd (1863-1914) főherceg, 1896-tól az Osztrák- Magyar Monarchia trónörököse 5 Chotek Zsófia (1868-1914) Chotkova és Wognin grófnője, 1900-tól Ferenc Ferdinánd főherceg felesége, e minőségében Hohenberg hercegnő

Next

/
Thumbnails
Contents