Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 92 tást [ti. a kultuszban hívők világába való belehelyezkedést - Sz. M.] megvalósítani, mert valahol magam is elfogult vagyok, ami óhatatlan, hiszen az elmúlt évtizedek alatt tevőlegesen vettem részt effajta kultuszhelyek szakrális módszerű berendezésében, vagyis nem tudtam róla, hogy mit tettem.”10 Vagyis - Praznovszky tanulmányának tanúsága szerint - az új szempontrendszer arra ösztönzött, hogy az irodalmi muzeologia önreflexív módon viszonyulhasson saját tevékenységéhez; Praznovszky dolgozata ezen tevékenység egyik lényeges elemét, a írók személye köré szervezett kiállítások létrehozását, azaz az egyes, a személyiségekhez köthető tárgyak egységes látvánnyá szervezésének folyamatát, illetve - fordítva - az így megalkotott víziónak az ideális tárlatlátogató részéről történő szöveggé alakítását, rejtett narrativitását állította középpontba. A szerző ebben a tanulmányban - számos fontos felismerés és jól válogatott példa felsorolása után - nem vállalkozott azonban arra, hogy átfogóbb módszertani következtetéseket vonjon le; a záró szavak őszintesége éppen ezért tiszteletre méltó: „Hogyan tovább? Nem tudom. Lehet, hogy a fenti kiállításrendezési módszereket egymással ötvözve alkalmazhatjuk. Csak azt tudom - vagy inkább még csak érzem -, hogy a kultuszkutatás eddigi eredményei, az irodalmi kultusz, az alkotói kultusz és a muzeologia kapcsolódásai újabb lehetőséget jelentenek az irodalmi emlékházak kiállításainak rendezéséhez is.”11 Nyilván nem véletlen, hogy ennek a konferenciakötetnek egy másik, éppen a Praznovszkyét követő tanulmánya, Kovács Ida dolgozata az irodalmi muzeologia másik alapkérdését érintette egy konkrét példa (a fényképek) kapcsán: a múzeumi megőrzésre érdemesített s majdan kiállítási célokra is felhasználható tárgyak kiválogatásának, gyűjtésének folyamatában megragadható kultikus szempontokat járta körül.12 Ide sorolható Kovács Ida egy későbbi, fontos tanulmánya is az írók halotti maszkjairól; ebben a hazai közgyűjteményekben található maszkok teljességre törekvő fölsorolása is helyet kapott.13 Hasonló problémákat exponált az első kultusztörténeti kötetben Kalla Zsuzsa is, a Petőfi-relikviáknak a 19. században elkezdett összegyűjtése és kiállítása kapcsán.14 Ugyancsak ő külön tanulmányban foglalkozott a koszorúszalagokkal, s a temetési rítusok értelmező leírásán túl figyelmet szentelt a téma muzeológiai forrásainak is.15 Ezek a dolgozatok jól jelzik azokat a lehetséges irányokat, amelyek a kultuszkutatásnak és az irodalmi muzeológiának az összekapcsolását a leginkább termékennyé tehették. Az irodalmi muzeológiában ugyanis a muzeologia általános módszertani dilemmái speciális vetületben jelennek meg: sajátos kérdés ugyanis, hogy miből áll az a tárgyi világ, amelyet a múzeumi archiválás kitüntet a figyelmével, illetve miféleképpen lehetséges látvánnyá szervezni irodalmi ereklyetárgyakat.16 Az eredeti kontextusukat elvesztő, önállóvá
