Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
83 hagyományára, mást akarunk az irodalomtörténettől, megint mást az absztrakt olvasótól, aki ide mint néző lép be. A múzeum új korszaka akkor kezdődhet el, ha a múzeum kilép saját történetének hagyományából, s a relikviák körüli hiányokat rekonstruálja, illetve az aura eltűnését észleli, tehát az autenticitás fenntartásának és hiányának, a másolatnak és az eredetinek a kettőségében gondolkozik. Azt hiszem, ezen a ponton a múzeumok történeti kontextusából következő jelentésváltozás megértésekor érdemes egy kissé távoli példával élnünk, s felidéznünk a glüptotéka hagyományát, amely múzeum s gyűjteményfajta különleges helyet foglal el az európai muzeologia történetében. Szembetűnő egy olyan hasonlatosság, amely igen megkapó szempontunkból, az irodalom(történet) hagyományának elbeszélhetősége, vizuális narrativitása szempontjából is. A glüptotékák sem eredetit őriznek, hanem egy kultusz másolatait. Azaz addig tartott ennek a múzeumfajtának az érvényessége, amíg a görögség és részben a római hagyomány kultusza nélkül elképzelhetetlen volt a nemzeti kultúra előtti hódolat. A 19. század számára elképzelhetetlen volt a görögség előtti másolatok mint zarándokhelyek megteremtése nélküli nemzeti önismeret, az út a nemzetekhez a közös örökségen át vezetett. Ennek megfelelően a gipszmásolatok helyet kaptak egyrészt magukban a nagy gyűjteményekben (mint például a világháború utáni évekig, egyre kisebb területen, a Szépművészeti Múzeumban), illetve önálló formát is kaptak, mint azt az Alte Pinakothekkal 32 nagyjából egy időben épült müncheni Glyptothek is mutatja. Berlinben a 33 Gipsformerei 1819-1830 között, Koppenhágában a Ny Carlsberg Glyptothek 1888-1899 között jött létre, Londonban a Victoria and Albert falai között állították ki a másolatokat, Párizsban a Louvre gyűjteményéből kerültek ki a 34 másolatok Versailles-ba. A hellénimádat mögött persze a történetiségükre ébredő nemzetek romlé- konyságtól, múlékonyságtól való félelme is munkált. Amikor Carl Rottmann, 35 William Pars, William Page, Leopold Frank Karl von Klenze (többek között az Alte Pinakothek, a Regensburg mellett épült Walhalla és a Glyptothek 37 tervezője) a görög tájat festették, akkor a romok világát látták és az ideális társadalom képét keresték. Különböző nemzetek fiai voltak, akik számára a pánhellén érzület önmaguk kultúrájának vizsgálatához vezetett. Schinkel Altes Museumával egy időben, Münchenben a Propylaennel szemben felépült Glyptothek a winckelmanni tökéletesség esztétikai eszméjét hozta el a fotográfia előtti korban: a klasszikus kánont és a görög-latin hagyományt kézzelfogható közelségbe a bajoroknak. Aztán ez a múzeum megérte München náci 38 korszakát, amikor Hitler a maga képére formálta a Königsplatzot, s a közelGYÖRGY PÉTER I A Kultusz (hűlt) helye - az irodalom (történet) múzeuma
