Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 66 vezők által kitalált különböző fényeffektusok terelik, de nem határozzák meg a látogató figyelmének útját, módot adnak a szemezgetésre és az akár órákig tartó olvasásra is. A hagyományos olvasáskultúrát felváltó televíziós-informatikai kultúra alkalmazott olvasásmódja, amely interaktív döntési lehetőségeket ajánl, szintén arra sarkall, hogy kiállításainkba multimediális eszközök, önállóan választható cselekvéssorok épüljenek be. A technokulturális adottság kihasználására a legjobb példa a húsz helyszínen, számos országban bemutatott, négynyelvű József Attila-kiállításunk volt;24 de ma már akármelyik tárlatunkat vesszük példaként, a hangtár felvételei, a művészeti tár fotói és képzőművészeti anyaga egészítik ki a kézirattárból és könyvtárból válogatott irodalmi alkotásokat. A nemzeti emlékezet részét képező irodalom hagyományát nem hagyományos úton kívánjuk közvetíteni, az irodalomtörténet által kanonizált szerzők, művek jól megférnek az irodalom partvidékén helyet kapó műfajokkal és szerzőkkel, mint például Rejtő Jenő életművének bemutatása,25 vagy a Ragtime és kup- léirodalom a Monarchia utolsó évtizedeiben (1896-1920) című kiállításunk26 esetében, illetve a múlt kultikus alkotói is kapcsolódhatnak a jelen irodalmának képviselőihez, mint az Álnév és szerep az irodalomban Szindbádtól Jolánig című kiállításunkon.27 A narrációk, kultuszok és kánonok küzdelmében sikerül néha egy-egy elfeledettnek ítélt szerzőt a fénybe emelni, s a kiállítások elindíthatják őt az újrafelfedezés felé: Szép Ernő, vagy Reviczky Gyula a példa erre.28 A múzeumba betérő látogató tehát kedvére válogathat az iskolai oktatáshoz szükséges, a tananyagot kiegészítő jellegű,29 az általános műveltséghez fontos kiállítások, programok,30 vagy az ínyenceknek szóló31 tárlatok között. A múzeum igényes szórakozást nyújtó tér, ahol a múlt a jelennel találkozik, a vissza-és előrecsatolások az irodalom szerves egységéről beszélnek: a kézirattárból vett naplók, levelezések feldolgozása a Felolvasószínpad32 keretében a múlt rejtélyeire, szerelmekre, árulásokra, a szerzők mindennapi küzdelmeire derít fényt. Az évente megszervezett több mint száz felolvasás, könyvbemutató, tematikus beszélgetés kortárs alkotókkal különböző műhelyekbe tekint be, az alkotás folyamatának részeseivé, voyeureivé teszi a látogatót. A múzeum tehát egyfajta közösségi élményt is nyújtó hely, ahol a generációk harmonikus módon találkozhatnak egymással, de korosztálytól függően is részesülhetnek kiemelt programokban. A múzeum több mint ötvenéves történetének áttekintése után elmondhatjuk, hogy egy nemzeti érdekű, országos hatókörű múzeum megteremtése hazai előzményeknélküljöttlétre: a céltudatos tervszerűséggel működő intézmény létrehozása,feladatánakkonkretizálása, gyűjtőkörének,gyűjteményrendszerének,
