Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
63 konferencia anyagát kiadó kötet megjelenése után sajnálatosan leállt. A hiányt kívánta pótolni Praznovszky Mihály, aki az évkönyv jellegtől elszakadva megindította a PIM könyvei sorozatot, mely konferenciák s az irodalmi kultuszkutatáshoz kapcsolódó témák feldolgozását tartalmazza. A kiadványok, szakmai konferenciák, kapcsolatépítés, módszeres feldolgozás mellett a múzeum életében természetesen a gyűjtemények gyarapodása a legfontosabb. Ma, amikor az ország harmadik legnagyobb irodalmi kéziratgyűjteményével rendelkezhetünk, amikor könyvtárunk több mint 300 ezer tételt számlál, képzőművészeti gyűjteményünkben a 20. század legjelesebb magyar alkotóinak műveit regisztrálhatjuk, az írók személyes használati tárgyaiból - a legemelkedettebbtől a legparányibbig - nagy választékkal rendelkezünk és az 1945 utáni magyar irodalom jeleseinek hangját őrizzük, elmondhatjuk, megérte elődeink fáradozása: a 21. századra a magyar múzeumügy területén nélkülözhetetlen, színes, sokoldalú intézmény létesült. Az elmúlt 50 év főigazgatóinak és helyetteseiknek érdeme, hogy szakértelmükkel, s (kevés kivétellel) emberi hozzáállásukkal olyan légkört teremtettek, hogy a múzeum nemegyszer kis oázisként működött a sivatag közepén. A PIM az 1950-es évek végétől számos, politikai okokból félreállított személynek adott rövidebb-hosszabb időre munkát: Baróti Dezső, Bodolay Géza, Eörsi István, Kenedi János, Levendel Júlia, Parancs János, Tamási Áronná, Vezér Erzsébet sorolható a máshonnan elbocsátott vagy partvonalra szorított irodalmárok közé, akik itt munkát találtak, ahol többnyire nem a politikai direktívák, hanem a szakmai értékek számítottak. Antall József történész, későbbi miniszterelnök is munkáért folyamadott 1962- ben, de kérését az akkori vezetők elutasították. A politika természetesen ezt az intézményt sem kerülhette el teljesen, egyes igazgatók, beosztottak ide, illetve innen való elhelyezése a pillanatnyi politikai, hatalmi konstellációtól függött. Az 50 év során az intézmény sokat költözött, először azért, mert nem volt háza, utóbb, mert a házon belül nem talált helyet. A Károlyi-palotában a 90-es évek második feléig rezideáló Károlyi család mellett a társintézmények (Budapesti Történeti Müzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Természettudományi Múzeum) és a valaha ide költözött művészek jelentős helyet foglaltak el. Az épület 1997 és 2000 közötti felújítása, rekonstrukciója, amelynek levezetése Praznovszky Mihály nevéhez fűződik, lehetőséget biztosított arra, hogy az országos hatáskörű intézmény magas szintű infrastruktúrával, korszerű raktárbázissal rendelkezzék. A BTM egy hajdani osztályából az 50 év során sokmilliós műtárgyállományt magáénak mondható modern intézmény alakult, amelynek tevékenysége a kortárs irodalom és a társművészetek irányába is nyitott. Az 1970-80-as években irodalommal kapcsolatos kortárs képzőművéE. CSORBA CSILtA I Több mint félszáz év... A Petőfi Irodalmi Múzeum jubileuma
