Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 36 59 „Nem magad estél el: veled együtt szálltak/ Emléktelen sírba Haza és Szabadság”; „Él még a magyar nemzet, él még a magyar Isten. / Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek / Álmában, hogy halál ne legyen belőle? /(...)/ Te voltál az, örök szabadság költője.” 60 „Mag volt, mit elhintél: erdő lett belőle, / Szabad és egyenlő testvér minden polgár, / E jelszóval haladt nemzeted előre.” 61 „Háttérben Petőfi ércszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal: »Petőfi-Ház«, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai...” 62 Vö. Aleida Assmann, Kultur als Lebenswelt und Monument = Kultur als Lebenswelt und Monument, hrsg. Aleida AssMANN-Dietrich Harth, Frankfurt am Main, Fischer, 1991, 13. 63 Hatvány Lajos Petőfi-konkvisztádornak nevezte Kéry Gyulát (és társait). Kéry elszántsága és eltökéltsége minden bizonnyal összefüggött azzal, hogy újságíró volt, aki talán meg akarta mutatni a társaság nagy nevű vezetőinek és tagjainak, hogyan is kell egy eddig jobbára ismeretlen területet feltárni, meghódítani. Hatvány, i. m. 21. 64 Vö. Karl Mannheim, A kultúra és a kultúra megismerhetőségének szociológiai elmélete = K. M., A gondolkodás struktúrái, Bp., Atlantisz, 1999, 226. 65 Vö. Fekete László, Módszer, történelem és dialógus: Kísérletek a történeti kifejezésére, Magyar Filozófiai Szemle, 1992. 5-6. sz. 66 Kérynek egymagában - bármennyire is sikeresen kezdte pályáját - nem volt tekintélye, ehhez az kellett, hogy a Petőfi Társaság nevében lépjen föl. 67 Aleida Assmann megkülönbözteti egymástól a „Funktionsgedächtnis”-t és a „Speichergedächtnis”-t. Míg az utóbbi összegyűjti a halott, értelmileg üres tényeket, addig az előbbi az eleven emlékezetet jelöli, mely értelmet generál az adott jelenben. Aleida Assmann, Erinnerungsräume: Formen und Wandlungen des kulturellen Gedächtnis, München, Beck, 1999, 190. 68 Vö. Tengelyi László, Önkonstitúció és élettörténet a kései Husserlnél, Magyar Filozófiai Szemle, 1999. 6. sz. 871-885.; Hans Blumenberg, Wirklichkeitsbegriff und Möglichkeit des Romans = Nachahmung und Illusion, hrsg. Hans Robert Jauss, München, Fink, 1964, 12-13.; Jan Assmann, i. m. 70-75. 69 Vö. György Péter, i. m. 23-24., 53-54. 70 Arthur C. Danto, A közhely színeváltozása: Művészetfilozófia, ford. Sajó Sándor, Dobos Lídia, Bp., Enciklopédia, 1996, 15—42., 135-160. 71 Vö. Jean Baudrillard, i. m. 87-97. 72 Ahogyan ez Radó Antal Talpra magyar című versében is történik: „... S ahogy az esküvést elmondta fennen, / Utána dörgék valamennyien; /Se percben az a füstös régi bolt / Isten háza volt. // Az ócska asztal szent lett, mint az oltár, / Az a profán dal szinte zsoltár, / S mint hívők állanak a pap előtt, / Úgy vették körül Őt.” Petőfi a magyar költők lantján, összeáll. Endrődi Sándor-BAROS Gyula, i. m. 162.; Vö. Blumenberg, i. m. 10-11.
