Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)

Köszöntők

327

E két alkotó, bár lírikusként meglehetősen különbözőek, mégis több vonatkozásban párhuzamba állíthatók egymással. Ismereteim szerint Petőfi szobájában ott függött egy Schillert ábrázoló kép, s az Örömódát tekintve is kézzelfogható a kapcsolat kettejük felfogása között. Közös bennük, hogy mindketten a szabadságra esküdtek föl, hogy hadat üzentek az önkénynek, közös a szabadság miatt érzett öröm motívuma. A schilleri sorok Beethoven által megzenésített változata végül európai himnusszá lett. S talán ez a legfontosabb eleme annak a kapocsnak, mely a Petőfi Irodalmi Múzeumot, valamint a Schiller National Museumot az irodalmi múzeumok és irodalmi archívumok nemzetközi közösségével összeköti. Az ötvenöt nemzetből álló nagy európai közösségnek az irodalmak Európájává is kell válnia. Ez idő szerint a magyar irodalom gazdag virágzásnak indult, akár magyar irodalmi csodáról is beszélhetnénk. Márait, Kertészt, Nádast, Esterházyt - hogy csak néhányukat említsem - egész Európában olvassák. Nem következnek-e ebből számunkra személy szerint és intézményeink számára új feladatok, az európai szintű együttműködés feladatai? Ezzel a jövőben még többet kell majd foglalkoznunk, mint eddig tettük.

Marbachban jövőre ünnepeljük a magunk ötven éves jubileumát. Már most szeretném megragadni a lehetőséget, hogy meghívjam önöket, a Petőfi Irodalmi Múzeumot, az egy évvel idősebb nővért, vegyenek részt ezen az ünnepségen. Meghívásunknak egy születésnapi ajándékkal kívánok nyomatékot adni, mégpedig a Spiegel der Welt (A világ tükre) című kiállítási katalógus átnyújtá- sával. A kiállítást két éve szerveztük, mondhatni egész Európát bejárta. Végezetül hadd idézzem Konrád György szavait, aki „a közép bővítéséről” írott néhány évvel ezelőtti beszédében a következőket mondja: „Joggal beszélhetünk az európai kultúra kontinuitásáról, hiszen már az antikvitás nagyjai is tudtak egymásról, s a szellem azóta is túllép a határok állította korlátokon. Az európai irodalomra a középkor óta úgy tekintünk, mint identitásunk fundamentumára, mint világi szentségre.” Ezekkel a gondolatokkal kívánom a legjobbakat, hosszú és termékeny jövőt a Petőfi Irodalmi Múzeumnak!

ULRICH OTT I Köszöntő