Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Köszöntők
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 324 MATSKÁSI ISTVÁN a Pulszky Társaság elnöke Tisztelt Ünneplő Intézmény, kedves Ünneplő Közönség! A magyar muzeológus társadalomnak, ennek a nagy családnak az üdvözletét hozom a Pulszky Társaság nevében. Köszöntőm a jubilánst, az ünnepeltet ezen a szép évfordulón. S ha már családról beszélünk, az ember életében 50 év nagyon komoly évforduló, a számvetés és a jövőbe tekintés ideje. Az 50 év, amint a konferencia előadásait hallgatva tapasztalni fogjuk, egy múzeum esetében is számvetésre ad alkalmat: a múltra, az eseményekre való visszatekintésre, az eseményekben szerepet játszó, az intézményért dolgozó muzeológusokra való emlékezésre. De ha a múzeum jövőjét is összehasonlítjuk a család és az emberi élet kínálta perspektívával, meg kell állíptsuk, hogy ez a jövőkép más. Egy múzeumnak, mai ismereteink szerint, nem véges, hanem végtelen a jövője, emberi léptékkel mérve szinte korlátlan. S ha már arról beszélünk, hogy két évvel ezelőtt a magyar múzeumok alapításának 200. évfordulóját ünnepeltük, akkor ahhoz képest bizony ez az intézmény nagyon fiatal. Különös, hogy a magyar irodalomnak, a magyar irodalomtörténetnek és mindannak, ami Magyarországon az irodalomhoz kapcsolódik, csak ilyen későn alakult meg az intézménye. Gyakran mondjuk, hogy Magyarországon az irodalom, legyen az líra, dráma, vagy epika, sajátos szerepet játszik. Hisszük, valljuk, hogy a nagy magyar írók és költők a társadalom számára többet jelentenek annál a szerepvállalásnál, mely a világban általában nekik tulajdonítanak. Ebből a szempontból ennek a múzeumnak nagy feladatai voltak, és múlhatatlanul lesznek továbbra is. A múzeumok családjának minden tagja egyén, egyéniség, egyedi, önállóA nagy közös feladaton belül meg kell találnia, és igyekszik is megtalálni, mindazt, ami reá vonatkozik, ami az ő feladata, emelkedettebb
