Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Köszöntők
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 322 Hasonló folyamat zajlott le a második világháború pusztításai után, amikor a bombatalálatot kapott Petőfi Ház gyűjteményét éppúgy menteni kívánta az eszmélő magyar értelmiség, elsősorban az irodalom emlékeit féltő írók és irodalmárok, mint az országban szétszóródott, feledésbe merült egyéb, irodalomhoz kötődő, apróbb kallódó tárgyakat, műtárgyakat, kéziratokat, könyveket. Az az állami támogatás, mellyel megindult az irodalom emlékeinek múzeumi keretek közé helyezése ebben az időszakban találkozott a Nyugat- és Kelet-Eu- rópa kulturális életében tapasztalható hasonló törekvésekkel. Hágától Nagybakón át Moszkváig ekkor bontakoztak ki az irodalmi múzeumok, gyűjtemények létrehozására irányuló törekvések. A Petőfi Ház feladatkörét átvéve és azt kibővítve az intézményt életre hívó rendelet arról szól, hogy a múzeum gyűjti és megőrzi a magyar irodalom emlékeit. Segítségükkel tudományosan feldolgozza és szemléltető módon megismerteti a magyar irodalom hagyományait. Gondoskodik a jelenkori magyar irodalom muzeális anyagának összegyűjtéséről, valamint egységes szervezetbe foglalja a meglévő irodalmi múzeumokat, emlékszobákat. Az alapító okiratban foglalt elvárások ma is érvényesek, még ha ’54 óta sokban bővült is az irodalmi múzeum feladata és változott az irodalom társadalomban betöltött szerepe, megítélése is. Az irodalom emlékeinek, hagyományainak gyűjtése, őrzése, szemléltetése napjainkban éppúgy feladat, mint a visszaemlékezésének számbavétele interjúk formájában, az írók részletekre kiterjedő életrajzának összeállítása, az irodalmi helyszínek szellemének megidézése. Képek, fotók, kéziratok, könyvek, egyszerű és díszes tárgyak, az írói halhatatlanság rekvizitumai mindig kedvelt látványosságai a kiállításoknak. Mert nem igaz, hogy ami halandó volt, annak semmi köze a halhatatlansághoz. „A Toldi estéjét sosem tudom úgy olvasni, hogy ne látnám a sorok mögött Arany János busa fejét a zászlós bajusszal, s ha tudom, hogy Petőfinek kiálló ádámcsutkája volt, mindjárt harsogóbbnak érzem a költészetét” - írta Móra Ferenc.
