Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Köszöntők
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi mi 318 Az előbb jó pár ereklyetani szakkifejezést használtam, ez egyáltalán nem ro véletlen. Ugyanis a Jókai kritikai kiadás elkészült impozáns sorozata teljességgel elképzelhetetlen lett volna a Petőfi Irodalmi Múzeum nélkül, és azok, akik csinálták, az intézetben legalább annyira tagnak számítottak, mint itt: csak Nagy Miklósra utalok, aki Lengyel Dénes után az egész sorozatnak a szerkesztését is egymaga vitte. A Jókai kritikai kiadás megint olyan vállalkozás, amely nélkül lehetetlen volna 19. századi kutatásokat végezni, és amelynek a létrejötte legnagyobb részt ide kötődik; ez a munkaközösség és szellemi légkör azonban feltétlenül kiegészítendő az intézettel, amely egyúttal Nagy Miklóst nemcsak mint Jókai-kutatót, hanem mint az irodalomtörténeti bibliográfia egyik szerkesztőjét is foglalkoztatta. Nagyon sok személyi átjárás volt és van a két intézmény között. Ha végigolvassák A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedeit és megnézik a hozzá csatlakozó, irodalmi muzeológusokat összegyűjtő névtárat [Irodalmi muzeológusok kislexikona. A szerk.], mely hézagpótló összeállítás, akkor láthatják, hány irodalomtörténész, bibliográfus, illetve muzeológus dolgozott több-kevesebb ideig az Irodalomtudományi Intézetben is. A múzeum vezetőihez csatlakozik a sorozatok munkatársi gárdája, a PIM évkönyvek szerzőgárdája, és olyan emberek, mint például Margócsy József. Ő, a hajdani Eötvös-kollégista - nagyon fontos, hogy az Eötvös Kollégium, mely anyaintézménye a filoszságnak, ebből az alkalomból meg legyen említve -, Nyíregyházán az irodalmi topográfia kiteljesítője, a Jókai kritikai kiadás s egyben a múzeum nélkülözhetetlen munkatársa volt, nemrég ünnepeltük 85. születésnapját. Elvárt és támogatott kutatás volt az Irodalom és szocializmus fedőnéven folyó munka. Ha az ember nem hisz a címnek és a benne rejlő ideológiának (ez nem árt a könyveknél), akkor hallatlanul gazdag anyagot talál. Ez akkor is így van, ha esetleg ugyanaz a személy, aki akkoriban cenzurális okokból kénytelen volt anyagának egy részét kiselejtezni, később a sorozat folytatásaképpen vagy új sorozatban - József Farkasra gondolok - azokat a szövegeket is közzétehet- te, amelyek a forradalom idején éppenséggel nem az újdonságnak, a jövővárásnak, hanem a félelemnek voltak a kifejezői. Ugyanazoktól a szerzőktől, akik egyrészt hittek a kibontakozásban, hittek a forradalom megtisztító erejében, hittek a magyar jövőben, másrészt féltek attól, hogy mindebből nem lesz semmi, hanem jön majd a barbárság, féltek a kommunizmustól, féltek az ország feldarabolásától, féltek az oroszoktól. Természetesen ez utóbbi témában nem lehetett ezeket a félelmeket összegyűjteni, mégis összegyűltek, bár csak később jelenhettek meg, ehhez kellett a történelmi fordulat. Lehetetlen felsorolni azokat a bibliográfiákat, szövegkiadásokat, különböző
