Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Dialógus
303 kulturális világ jövőbeli kialakulása teleologikus eszméjének szempontjából ragadhatjuk meg. Az idegen kultúrák előrehaladó megértésében lassan valamiféle „közös emberi” képzete alakul ki. Bizonyos emberi erények (barátság, becsületesség, igazságosság stb.) eloldódnak honi formájuktól, és mint a legkülönbözőbb népeknél megtalálható általános emberi tulajdonságok jelennek meg. Ez a fejlemény egy új szellemi tartás kialakulását készíti elő, amelyben a honi territóriumból és a rá vonatkozó mítoszból kiindulva, a saját territóriumot magába foglaló világra vonatkozó mítoszok („világmítoszok”) közvetítésével üt nyílik egy, a nemzeti-mitikus felfogásmódokat megelőző, „objektív” világ megértéséhez.4 Talán e filozófiai megközelítés magyarázatot ad arra is, hogy az interkulturalitással szembeállított multikulturalitás ideája miért nem verhetett gyökeret európai uniós eszmeként. Ugyanis a multikulturalitás többszörös honi világot tételez, amely nem a nyelv puszta ismeretén alapul. Komlósi László Imre és Knipf Erzsébet Egynyelvűség és többnyelvűség, interkulturalitás és multikulturalitás című 2002-es tanulmányában5 e fogalmakat a következőképpen határolja körül: „az interkulturális jelzővel lássuk el azokat a kommunikációs jelenségeket, amelyek a más kultúrák sajátosságairól bár tudomást vevő, de mélyebben nem involválódó, szintézisre nem törekvő tapasztalati élményekhez vezetnek. Ezzel szemben, tételezve a kínálkozó különbségtételt, a multikulturális jelzővel látjuk el azokat a kommunikációs jelenségeket, amelyek a más kultúrákkal szervesen együttműködő, integrált, szintetizált és empatikus társas-világ-alkotást valósítják meg és reflektív élményekhez vezetnek a részt vevő egyének számára.”6 A 2000 decemberében Mannheimben alakult munkacsoport, amely 2001. október 25-27. között Firenzében, az Accademia della Cruscán (amely az európai nyelvi akadémiák „anyjának” számít) ült össze abból a célból, hogy javaslatokat fogalmazzon meg az európai nemzeti nyelvek és a többnyelvű Európa nyelvi jövőjére vonatkozóan, a fenti formában nyilatkozott arról a fogalomról (kultúrák közötti párbeszéd), amely a 2008-as év témaköre lett. Véleményük szerint a mélyebben nem involválódó, szintézisre nem törekvő, más kultúrákról a tapasztalati élmény szintjén tudomást vevő kommunikációs jelenségeket nevezzük interkulturális jelenségeknek. Komlósi és Knipf így folytatja: „A mai nemzetközivé vált kommunikációban az interkulturális kommunikáció egy igen hasznos, megbízható és felelősségteljes közösségi cselekvésforma. A nemzetközi együttműködések alapját képezik ezek a kommunikációs készségek, amellyel a különböző nyelvi, etnikai, politikai, kulturális, gazdasági és egyéb közösségek között átívelő, a konszenzuson és megértésen alapuló WERNITZER JULIANNA I Mit tehet a kultúra Európáért? A Petőfi Irodalmi Múzeum az irodalomért?
