Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Kiállítás
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 282 válaszukat. A múzeumok lényegéről és társadalmi szerepéről folytatott ösztönző szakmai vitáknak köszönhetően az utóbbi évtizedben a Petőfi Irodalmi Múzeum komoly erőfeszítéseket tett, hogy komplex muzeális, kulturális, tudományos, valamint oktatási célokat egyaránt szolgáló intézménnyé váljon. Egyúttal jelentős megújulás történt a múzeum kiállításainak megjelenítésében is. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a muzeológusok szakítottak a didaktikus, tanító szándékkal megépített kiállítás-felfogással, helyette inkább a látogatók aktivitására is számítva alakítják ki a koncepciójukat és a látványtervet. Az irodalmi múzeum sajátos helyet foglal el a múzeumok sorában. Feladata a magyar irodalom dokumentumainak, költők és írók szellemi és tárgyi hagyatékának gyűjtése, tudományos feldolgozása és publikálása, illetve e hagyatékok bemutatása a nagyközönség számára. Ennek egyik eszköze kiállítások szervezése. A múzeumi élmény lényege hagyományosan a kiállított tárgyakkal való kapcsolat kialakítása. A hagyományos irodalmi kiállításban azonban a kiállított tárgyak gyakran elvonták a figyelmet a költői, írói teljesítményről, kultuszt teremtve az alkotó személyére irányították a figyelmet. Az irodalmi mű azonban olyan műalkotás, melynek létmódja a nyelv („A költészet nyelvben való, alakja a nyelv” - írja József Attila),5 és a szavakat nem lehet kiállítani. A kiállítás tervezésekor az irodalmi muzeológus szinte megoldhatatlan feladat elé kerül. Adott számára egy tárgyi hagyaték (melyet státusából következően kötelessége bemutatni), egy szerzői életrajz és egy művészi teljesítmény, melyet látványként kell megfogalmaznia. Meg kell találnia azt az egyensúlyt, amellyel úgy mutatja be a biográfiát, a személyes tárgyakat, a kéziratokat, a fotókat, hogy egyúttal az alkotó művészetének alakulása, sajátos, csak rá jellemző vonásai kerüljenek a figyelem középpontjába. Ennek a befogadása sokkal összetettebb látogatói teljesítményt kíván, mint például egy festmény szemlélése, vagy egy zenei alkotás meghallgatása, melyek közvetlenebbül hatnak az érzékekre. A forgatókönyv összeállításakor mindig fontos kérdés, hogy kinek szánjuk a kiállítást. Ma már nem lehet egy-egy célcsoportra szűkíteni a tartalom kijelölését és a bemutatás formáját, hanem arra kell törekedni, hogy minél szélesebb rétegeket vonjunk be a látogatók sorába. Ezt a több szintű ismeret- anyag garantálásával lehet elérni. Mivel az irodalmi kiállítás eleve feltételez olvasottságot, erre a tapasztalatra úgy építünk, hogy lehetőséget biztosítunk számukra, hogy felidézhessék, újraélhessék korábbi olvasmányélményeiket. A kiállítás szerkezetének kialakításakor ugyanakkor figyelnünk kell azokra a látogatókra is, akik még nem találkoztak a bemutatandó szerző életművel.
