Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)

Digitális tartalmak

259

fiatal magyar költő vagyok ott, a mini Nagyhercegség kellős közepén), ám egy hónap múlva hosszú, hatoldalas levelet kaptam tőle, melyben leírta, milyen közelről érintették a versek. Személyes, bensőséges soraira (nagyapja halálát írta le többek között - nekem, egy vadidegennek) azóta számtalan internetes levélváltás következett. Vagyis sziámi ikrek lettünk, mégpedig a neten keresztül összenőve, e közös szerven át fontos, alkotómunkánk számára nélkülözhetetlen anyagokat cserélgetve egymással folyamatosan. És mikor személyesen találkozunk, ott folytatjuk, ahol e-mailben abbahagytuk. Virtuális és valós élet tehát nem válik el egymástól, mint ahogy élet és irodalom sem feltétlenül. Egymás életét írjuk, egymás írásait éljük (meg és fel).

Azt hiszem, írói és emberi életünk érvényességét a digitális és gutenbergi térből általunk és műveink által kiszorított súly együttesen adja majd meg. Tadeusz Rozewicz klasszikus lengyel költő írja magyarul nemrég megjelent, Anya elmegy című kötetében. „Ha mi, emberek nem találunk valami megoldást, és nem műveljük meg a burjánzó semmit, akkor... akkor? mondd csak ki, ne félj! mi történik... olyan poklot készítünk magunknak itt a földön, hogy Lucifert is angyalnak fogjuk látni, bukott angyalnak ugyan, de olyannak, akinek van lelke, hajlamos a fennhéjázásra, mégis csupa vágyakozás a melankóliával és bánattal teli, elveszett ég után... a politika giccsé válik, a szerelem pornográfiává, a zene hangzavarrá, a sport prostitúcióvá, a vallás tudománnyá, a tudomány hitté.”2

Rozewicz szavai egyáltalán nem hízelegnek nekünk, mint holmi beavatott, magasrendű erkölcsi lényeknek, hanem igen konkrétan felszólítanak, műveljük meg univerzumunk parlagon heverő területeit. Mármost az íróember szellemi térképeink fehér foltjai, beíratlan papírlapja előtt ücsörög jobb esetben, és kénytelen valóbbá átírni a létező világot. Ebben segítségére lehetnek a digitális hordozórendszerek, s az internet, amennyiben kitaláltan is valóságos hídként feszülnek a semmi felett. A semmi ott van, ahol az ember tüdejére teljes súlyával rádől az égbolt. Valami ott van, ahol két vagy több ember viseli ezt a dermesztő terhet. Ahol megosztozunk - szavakon, javakon. Ahol élet van. Ahol irodalom.

Jegyzetek

1 Megjelent: Nagyvilág, 2005. 8. sz.

2 Tadeusz Rozewicz, Anya elmegy, fordította Körner Gábor, Bp., Ráday Könyvesház, 2004, 10.

LACKFI JÁNOS I A szegény ember winchesteré. Elektronikus üzenet és eleven szó