Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
25 kiállított tár-gyak megelevenítő hatásáról számolt be, arról az élményről, mely szerint a látogatók úgy érezhették, hogy e tárgyak és tulajdonosaik nem a múlthoz, hanem a jelenhez tartoznak. A Petőfi Ház számos látogatóját kerítette hatalmába az az érzés, hogy a relikviák révén Petőfi közvetlenül jelenvalóvá vált.73 A kiállított tárgyak egyszerre három elbeszélés szereplői voltak. Egyrészt beletartoztak Petőfi élettörténetébe, hisz a költő életének egy-egy mozzanatát idézték föl; másrészt részesei lettek annak a történetnek, aminek főszereplője az a személy volt, aki megőrizte a tárgyakat és e történeteket, s így bekerültek a családi és helyi-közösségi emlékezetbe; harmadsorban pedig a kiállítás által elmondott elbeszélésnek is a szereplőivé váltak, hisz rajtuk keresztül közvetí- tődött a rendezők szándéka. Elemzésünk tekintetében kevéssé lényeges, milyen szerepet játszottak e tárgyak Petőfi életében, annál inkább érdekesnek tartjuk az utóbbi két elbeszélés által felvethető kérdéseket. A második esetben a tárgyak és a történetek egyszerre tartoztak a kommunikatív és a kulturális emlékezethez, hisz ez utóbbi nélkül ilyen széles körben és ilyen hosszú időn át nem őrizhette meg volna őket a rövid távú emlékezet. Petőfi már életében kultikus, azaz emlékezetre érdemes alakká vált, ami halála után csak fokozódott:74 kilépett a kommunikatív emlékezet köréből. Másrészt viszont az is igaz, hogy az előbbi nélkül a hosszú távú, közösségi emlékezet sem lehetett volna eleven és hatóképes:75 a költőről szóló legendák az élő népi hagyomány részévé lettek. Igaz, ez a tény önmagában nem óvta volna meg őt a feledéstől, de, ha egyre hiányosabban is, biztosította jelenlétét egy-egy helyi közösség emlékezetében. A harmadik esetben a kétféle emlékezet közti egyensúly vagy kölcsönösség megbomlásáról beszélhetünk. Bár az emlékezethely létrehozói az egyre inkább halottá váló kulturális emlékezetnek szerettek volna a kommunikatív emlékezet segítségével vérátömlesztést adni, mégsem mondtak le a (már említett és a később majd tárgyalandó) hatalmi igényükről: ők szerették volna uralni a Petőfiről szóló beszédet. Igaz, a kommunikatív emlékezet sohasem lesz spontán módon kulturális emlékezetté. Ahhoz ugyanis, hogy valami értelemre utaljon, át kell alakítani az előbbit: jellé, szimbólummá kell átváltoznia.76 így tehát, bár a társaság által kezdeményezett gyűjtés célja az volt, hogy felkutassák a költőről a hagyományban megőrzött emlékeket, valójában az általuk érvényesnek tartott Petőfi-képhez kerestek újabb támaszt. E jelentésteremtő folyamat ikonja a hagyomány megrostálása. Mindezeken túl a kulturális emlékezet intézményi képviselete más szinten is összeütközéshez vezetett. Az intézményesített értelem ugyanis ellentétbe LAKNER LAJOS I Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeologia születése
