Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Digitális tartalmak
239 mégpedig rövidített címleírásban. Rendelkezésünkre állnak a könyvészetek, legtöbbjük elektronikus hordozón is hozzáférhető, a legújabb Magyar nemzeti könyvészet tételei pedig az interneten kutathatók. Effajta támogatás mellett nem lehet elfogadható magyarázat a Főbb művei típusú önkényes szűkítésekre. Az egyes tételek után közölnünk kell az adott mű főbb kritikai fogadtatását is, mégpedig a folyóirat neve, éve, száma és a kritika írójának vezetékneve, valamint keresztneve első betűjének feltüntetésével. A műjegyzék után következik annak a szakirodalomnak feltüntetése, amelyet a szócikk megírásakor igénybe vettünk. A tételek sorában fel kell tüntetnünk azokat a forrásokat is, amelyek nem nyomtatott forrásokra utalnak, hanem szóbeli vagy telefonon adott információkra vonatkoznak. Egyedül az effajta teljes szakirodalmi jegyzék képes arra, hogy állításaink hitelét erősítse vagy éppen gyengítse a felhasználók szemében. Természetesen e munka elkészítése elsősorban szakemberek és anyagi források függvénye. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy tovább folytassuk eddigi munkánkat, és újabb forrásokat tárjunk fel. Ezt annál is inkább meg kell tennünk, hiszen az MTA nem támogatja tovább Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái c. művének kiadását (jelenleg az N-Ö betűs szerzőket tartalmazó 19. kötetnél tartunk). Sajnálatos módon az Országos Széchényi Könyvtár vezetői is úgy döntöttek, hogy a kurrens irodalmi és irodalom- tudományi bibliográfiát nem folytatják tovább, pedig az effajta munka nélkül sokkal nehezebben tudunk eligazodni az íróink és műveik világában. Ez még akkor is igaz, ha a Szabó Ervin Könyvtár honlapján megtalálhatjuk az Irodalmi kritikák, tanulmányok bibliográfiája 1960-tól c. adatbázist, amely azonban nem teljességre törekvőén, hanem szelektív módon tárja fel sajtónkat. Egy Petőfi Irodalmi Múzeumhoz hasonló intézmény, amelyik az elmúlt évtizedek során annyi kézikönyvet adott ki, valamint olyan mennyiségű forrásfeltárást végzett el, nem elégedhet meg eddigi tevékenysége eredményeivel. Távolabbi céljainak kijelölésekor tisztában kell lennie azzal, hogy milyen szakmai és kormányzati közegben végezze munkáját, vagyis a társadalomtudományok valamelyik ágára szakosodott intézmények miféle feltáró és közzétevő tevékenységet folytatnak például a bibliográfiák, a repertóriumok vagy éppen a lexikonok terén, és e munkák mennyiben találnak anyagi támogatásra. Célszerű tehát felmérni e munkákat, megfogalmazni a közös érdekeket, majd pedig kijelölni a szakma számára legfontosabb közös célt. E cél, mint már említettem, számunkra egy új koncepciójú és struktúrájú, immáron teljességre törekvő új Magyar irodalmi lexikon elkészítése lehet. Tudomásul véve, hogy e feladat megoldásához még nem rendelkezünk elegendő megbízható forrással, mindéNAGY CSABA I Bibliográfiai és lexikográfiai munkák a Petőfi Irodalmi Múzeumban
