Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
17 a művészek tárgyainak kiállítási tárggyá válása relikvia voltukon alapult: újra jelenlévővé tették, ami már elmúlt (egykori világukat) és azt, aki már meghalt (egyszer volt tulajdonosukat). E re-prezentáció, újra-jelenlévővé-tétel nem elvont fogalmak segítségével, hanem közvetlenül, érintés-látás révén történik. A látogatói befogadás formája ebben az esetben mindenekelőtt átélés, s nem értelmezés. Láthattuk, a művészek tárgyai erre az időszakra már gyűjtésre méltó kiállítási tárggyá váltak. Még ha nem is elsőrangú műtárggyá, hisz a műalkotások értékben összehasonlíthatatlanul felülmúlták ezeket, de - s épp ettől lettek kiállításra alkalmasakká - hatásuk társadalmi szélessége tekintetében nem maradtak el mögöttük. Egy relikvia a társadalom kevésbé művelt rétegei számára is érdekes lehetett, s épp ebben rejlett hatása, értéke.29 De ezzel függhet össze a relikviagyűjtés kórossá válása is. A Petőfi Társaság szándékához hasonló törekvésekkel jellemezhető - a Csokonai-ház múzeummá és közösségi térré szervezésén fáradozó - debreceni Csokonai Kör vezetői nem is tudták elkerülni a kórt. A korabeli debreceni lapok sokszor hívták fel a figyelmet erre, s gyakran tették nevetségessé relikviagyűjtésüket.30 Az irodalmi muzeologia és az irodalmi gyűjtemények létrejöttében szerepe volt az irodalom önálló rendszerré válása folyamatának is, melynek első jeleit nálunk a 18-19. század fordulóján figyelhetjük meg. Számunkra most kevéssé lényeges, milyen viták és harcok kísérték e folyamatot. Az irodalom önállósága elismertetésének, esetünkben, abban a vonatkozásban van nagy jelentősége, hogy így e rendszer önálló gyűjtési területként és gyűjteményi egységként jelenhetett meg. A 19. század folyamán alakult ki annak az igénye, hogy a múzeumok elkülönüljenek egymástól gyűjteményeik szerint, és így álljanak a nekik megfelelő tudomány szolgálatába. Ekkor jöttek létre a specializálódott (a művészeti, történeti, természettudományi, régészeti stb.) múzeumok.31 Az elkülönülés újabb jeleként értelmezhetjük tehát az irodalom önálló muzeológiai egységként való megjelenését. Ernst Lajos gyűjteményében például már külön csoportot alkottak az irodalomtörténeti arcképek, amelyen belül a legjelentősebb a Petőfi-gyűjtemény volt.32 Az irodalom önálló rendszerré válása azonban önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy a Petőfi Ház alapítói nemzeti emlékhelyként értelmezhessék a múzeumot. Ehhez arra is szükség volt, hogy az irodalom irodalmon túli (nemzetpolitikai) szerepet is betöltsön. Márpedig irodalmunk e (sok vitát kiváltó) szerepvállalása vitathatatlan. A már említett, mintaadó 1859-es Kazinczy-ünnep és a későbbi irodalmi ünnepségek is arról tanúskodnak, hogy az irodalmi kultuszban irodalom és politika szétválaszthatatlanul ösz- szekapcsolódott.33 Épp ezért utalhatott e kettő kapcsolatára oly magától LAKNER LAJOS I Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeologia születé
