Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 164 CSAPLÁR FERENC Egy hagyaték felépítése A Kassák Múzeum gyűjteményéről1 A hagyaték fogalmának ezúttal meglehetősen tág értelmezését célszerű használnunk. E tág értelmezés szerint a hagyaték tárgyi anyagához nemcsak az tartozik, ami a halál pillanatában az örökhagyó tulajdonában volt, hanem az is, ami élete során előkerült tőle. Kassák, aki 1917-19-ben a Ma mozgalmának vezetőjeként galériatulajdonos és műkereskedő is volt, a Bécsbe történt menekülés után hazai ügyeit az osztrák fővárosból intézve 1923-tól kénytelen áruba bocsátani a tulajdonába került és budapesti lakásukban maradt műtárgyakat, hogy felesége, Simon Jolán budapesti utazásainak, magyarországi tartózkodásának, továbbá a 365 című folyóirat és a Tisztaság könyve itthoni megjelentetésének költségeit fedezni lehessen. 1926 őszén az emigrációból történő hazatérésre készülődve az ellene kiadott magyarországi elfogatóparancs miatt számolnia kellett azzal, hogy ismét menekülnie kell. Mint évtizedekkel később Perneczky Gézának elmondta, a kortárs európai avantgárd íróktól, képzőművészektől szerkesztőségi anyagként kapott eredeti grafikák, fotók, könyvek, folyóiratok, kéziratok egy részét bőröndbe csomagolva bécsi szállásukon, a padláson hagyta, s később nem tartotta szükségesnek ezt a kollekciót Budapestre hozatni vagy érte menni. Akár szerencsés fejleménynek tekinthetjük, hogy Kassákék Bulcsu utcai lakását az 1930-as években sűrűn fölkereső végrehajtók bútort és ruhaneműt vittek magukkal, nem látva hasznosítható értéket a furcsa képekben. Kassák is - megtapasztalván az elvárásokat - valamikor 1938 elején ünneplő öltönyét adta zálogházba. Végrehajtók látogatására az 1950-es évek elején békásmegyeri háztulajdonosként is számíthatott. Az illetékes hivatal ugyanis megvásároltatta vele azt az ingatlant, amit 1947-ben „nemzeti ajándékként” kapott. Hogy a vételár
