Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
131 tárgyként a Petőfi-kiállításra kerül, s egy biedermeier enteriőr része lesz, puszta látványelemként funkcionál, mely a költő pesti lakásának hangulatát van hivatva bemutatni. Visszakerülése a Jókai-hagyaték nyilvántartásába csak az 1988-ban megjelent Petőfi-relikviakatalógus munkálatai során lesz lehetséges, amikor a leltárkönyvek, listák összevetésével sikerül ismét megbízhatóan azonosítani. A megőrzés és pusztulás korszakonkénti oszcillálása hátterében nem csupán a Jókaival, hanem általában a relikviákkal kapcsolatos muzeológusi attitűd változása is érzékelhető. Az 1945 utáni szakmai közvélemény bizonytalan, tartózkodó volt a személyes írói tárgyak kiállításával kapcsolatban. A Petőfi Házban még természetesnek számító kultikus kötődés a nemzeti nagyságok relikviáihoz valamiképpen gyanús, bűnös dologgá vált, mint mindenfajta szakralitás.91 A „írókultusz”, a személyiség, az egyéni teljesítmények hangsúlyozásától tartózkodtak az irodalmi kiállítások rendezői, az intézményt a minisztérium a nagy történelmi folyamatok bemutatására ösztönözte, mint ezt számos dokumentum bizonyítja.92 Ebben a helyzetben a relikviák szerepe a puszta illusztráció, a hangulatkeltés lehetett. Irórelikviák sokszor anonim módon, felirat, azonosító jelzés nélkül szerepelnek a tárlatokon. A muzeológiai munka szerves része a tudományos publikáció, az a feladat, hogy az intézmény birtokába került kéziratot, könyvet vagy sajtótermékeket és a velük kapcsolatos, az irodalomtörténet számára fontos információkat tanulmány, katalógus formájában nyilvánossá tegye. A hagyatékokból bekerülő fontos tárgyakról - sem az egyedi irodalmi, sem az iparművészeti érdekes- ségűekről - nem születnek szakcikkek. A fenti tényezők együttes hatására a relikviagyűjtemény sokáig az irodalmi muzeologia mostohagyereke maradt, hosszú évtizedekig hiányzott a tárgyak nyilvántartásához, feldolgozásához és tárolásához szükséges szakszerű tudás. A 21. század Jókai-reneszánsza Az, hogy az utóbbi években számos múzeum ismét érdeklődéssel fordul Jókai alakjához, hogy a hozzá kötődő emlékhelyek száma növekszik - 2001- ben például bujdosásának színhelyén, Tardonán nyílt kiállítás - valószínűleg nem elsősorban a Jókai-olvasók számának növekedését jelzi.93 Sokkal inkább az utóbbi évtizednek arra az irodalomtörténeti folyamatára utal, amelynek során a „nagy mesemondóról” való sztereotípiák megkérdőjeleződésével Jókai visszakerült a magyar próza mesterei közé. Tanulmányok, konferenciák sora foglalkozott az utóbbi években a 21. században is ihlető erejű írásművészetéKALLA ZSUZSA I Dolgozószoba mint műalkotás
