Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
129 hogy számos relikviát csupán a múzeumi osztály 1986-os újjászervezése alkalmával vettek először leltárba. Az a hatalmas anyag, amely az unokahúg, Hegedűsné Jókay Jolán ajándékát, illetve a második feleség, Nagy Bella örökségét egyesítve jött létre, jelentősen megritkult az elmúlt évszázad során. A muzeológiai rendezettség ellenére szétesett, alapvető információk tűntek el, tárgyak sokasága vált azonosíthatatlanná. Ezt a helyzetet nem csupán a világháborúk okozta károk vagy a Petőfi Ház sanyarú tárolási viszonyai okozták,78 sokkal inkább - az író népszerűségének ellenére - a Jókai-kiállítások feltűnő hiánya, amely mindenképpen magyarázatot igényel. A Petőfi Társaság éves beszámolói rögzítik azokat az adatokat, amelyekből nyilvánvaló, a két világháború között az állandó emlékhely egyre kisebb közönséget vonz. Jókai-kiállítások a múlt században Jókai születésének jubileumán, 1925-ben, az országos ünnepségek, megemlékezések közepette „központi rendezvényként” Jókai a Nemzeti Múzeumban csupán egytermes kiállítást kap. Bár a megnyitó nagyszabású, a magyar kormány nevében egy államtitkár beszél, akit Hóman Bálint főigazgató kalauzol végig a tárlaton.79 A tudósításokból kitűnik, a rengeteg „ereklye”, kézirat vagy dokumentum,80 bútor, emléktárgy szinte alig látható, egyedül Laborfalvy Róza ezüst koszorúit,81 illetve a Jókai által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott hatalmas kagylót, a Tridacna gigast82 állítják ki.83 „Könyvek, levelek, kéziratok. Betű és betű. Áhítattal lépj a nagyszerű terembe, mintha hajóra szádnál az Óceánon. Itt is tengeren vagy. Ez a betűóceán egy külön világ. S a mi világunk. Teremtő hatalom hozta létre. Egy Űr van fölötte. A magyar géniusz. Földünk változhat. De ez a tenger egyre mossa, hódítja idegen földek partjait. A mi számunkra. Kiállításunkat kevesen látogatják. Egyhangú. Valóban egyhangú, mint a tenger. De fönséges is, mint a tenger.”84 - írja a kiállításról beszámoló Magyar Bibliofil Szemle. Ezt a „betűközpontúságot”, a „szent szövegek tiszteletét”, elsősorban az életműre, és nem életútra koncentráló kiállítási hagyományt, amely olyan unalmassá tette a tárlatokat a nagyközönség számára, a Jókai-kultusz sajátosságai magyarázzák. Jókai életeseményeinek tényeit szépirodalmi műveiben, visszaemlékezéseiben saját maga - ez egyfajta „autobiografikus önpropaganda”85 - és az életéről szóló népszerűsítő irodalom „Jókai-regénnyé” formálja. Ez az évek során egyre szilárdabbá váló, valóságtól lassan elszakadó életrajz csak a születéstől a szabadságharc utáni bujdosásig volt kidolgozott. Az ezt követő, az 1850-es évek közepétől induló időszak, életéKALLA ZSUZSA I Dolgozószoba mint műalkotás
