Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
123 falon függő képekben nagy gyönyörűségünk is tellenék, ha szemközt előttünk nem volna az ajtó, a dolgozó szoba, a Jókai dolgozó szobája!" - írja a Vasárnapi Újság tudósítója, megerősítve azt a korabeli vélekedést, hogy az idős Jókai Fesztyék szalonjának egyik nevezetessége, „egzotikuma”, jelenléte növeli a hely vonzerejét. A mindennapiság, a gyakorlati funkciók alig korlátozzák Jókait a szoba kialakításában. Egyetlen célja van: a személyesség terének mint valamiféle műalkotásnak a létrehozása, amelyben a kor elvárásainak megfelelően a szentély, az emlékmű és a múzeum jellemzői keveredtek.36 Jókai itt lehetőséget kap egy saját szakrális tér megalkotására, mely, ha nem is ilyen szabadon és erőteljesen, de minden, kulturális konvenciótól erőteljesen meghatározott lakótér jellemzője, ahol „az emberek és a tárgyak szorosan összekapcsolódnak, s a tárgyak ebben a cinkos összejátszásban felvesznek valamiféle sűrűséget, érzelmi értéket: ezt szokás hagyományosan jelenlétüknek nevezni”.37 A bevezetőben említett kettősséget itt a reprezentatív dolgozószoba és a külső tekintetek elől elzárt, rendkívül puritán, alig bútorozott, csupasz falú, apró hálószoba ellentéte hordozza: „Egyszerű faragott ágy van benne, felette édesanyja és felesége arcképe. Egy pár szék, egy asztal még, s ennyi az egész!”38 A számos leírás és fotó alapján megkísérelhető rekonstruálni, milyen lehetett Jókai dolgozószobájának hangulata. A mintegy 50 négyzetméteres, tágas tér egyik fókuszpontja a tekintélyes méretű íróasztal, amelynek önálló, saját berendezése, szimbolikája van. „Üres hely mentői kevesebb van rajta. Úgyszólván egy csepp sincs, könyvek, dirib-darab írások, apró csecsebecsék, emléktárgyak borítják minden porcikáját.”39 A finom kiképzésű használati tárgyakon és a rengeteg nippen kívül - mint a Kakas Márton figuráját megalkotó Jókai gyöngyöt csippentő porcelán kakaskája - egy hangsúlyos „én-elem” uralja az asztalt: Jókai gipszbe öntött jobbkeze,40 az állandó alkotói jelenlétet, a rendszeres munkaórákat pedánsan letöltő író erőteljes jelképe. „Mintha valami hatalmas bűvkörbe lépnénk ez asztal mellett. [...] innen szállnak világgá annak a fényes elmének gondolatai, innen szárnyalnak szét költőjüknek és nemzetünknek dicsőségére!”41 „Ebben a bűvös körben, azzal a vaspálcával, az író- tollal a kezében, biztosan érzi magát, földi gond, búbánat, emberek bántalma nem merik megközelíteni, ír bizton, folytonosan, egészen belemélyedve lelki világába, nem gondolva sem szúró napfénnyel, sem csattogó villámokkal.”42 A személyiség állandó jelenlétét, az életút ívét érzékelteti a terem számtalan Jókai-portréja, 18 éves kori korai önarcképétől43 Huszár Adolf márvány mellszobráig44, vagy Horovitz Lipót45 az életnagyságot jóval meghaladó, igényes kivitelű, teljes alakos festményéig. A másik fókuszpont az asztal tekintélyesséKALLA ZSUZSA I Dolgozószoba mint műalkotás
