Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 112 A kritika szerepéről nemrég zajlott vita (vagy ahogy Bárány Tamás fogalmaz: „kis kritikavita”)14 egyes kijelentései felfoghatók hatalmi igények meg- nyilvánításaként, amely a reflexiómédium közegének változásával párhuzamosan a diszkurzus átrajzolására tesz kísérletet. A Könyvesblog főszerkesztője a hivatásos kritikusokon nemcsak belterjességet és gyávaságot kért számon, de túlzott szakmaiságot, vagyis komplexitást. Ebbe a mezőátrendeződésbe kapcsolódik be tényleges résztvevőként és a reflexió tereként a readme.cc. Ez a tíz nyelven létező honlap olyan virtuális könyvtár, mely a könyv- és az internetkultúra közötti közvetítést tűzte ki célul, és amelynek magyar nyelvű honlapját a PIM szerkeszti. Bár a readme projektet számos kötet (és persze más internet-projekt) előzte meg, a honlapnak nincs nyomtatott megfelelője. A readme.cc létrehozása mögött két fontos felismerés áll: egyrészt, hogy az irodalom az olvasás és az olvasottakról folyó eszmecsere közegében juthat csak szóhoz, másrészt, hogy az internet az eszmecsere új és mind népszerűbb közege - különösen a web2 filozófiája jegyében. Vagy másképpen: az irodalomról folyó beszélgetésbe azokat is be lehet vonni, akiket az irodalom recepciójának nyomtatott médiumai nem érnek el. A virtuális könyvtár minde-közben a hivatásszerű és az amatőr közötti folyton megkérdőjelezett és folyton újra létesülő határvonallal is számol: a honlap azonos formai feltételekkel, de elkülönülten közli szakértők és amatőr szerzők könyvajánlóit. Hogyan reagálhat minderre a kettős, mediális és diszkurzív elmozdulásra az irodalmi múzeum? Másképpen: ha az internetes médium, vagy legalábbis az internetes népszerűség parancsa a komplexitás csökkentése, milyen lehetőségei vannak egy komplex szövegek megértését elősegítő intézménynek a médium birtokba vételére? A kérdésre adott lehetséges válaszok egyikét a „kettős kódolás” modellje alapján adhatjuk meg. A fogalmat Charles Jencks amerikai elméletíró és tájépítész fejtette ki Posztmodern klasszicizmus című esszéjében.15 A kettős kódolás azt a tapasztalatot írja le, hogy számos műalkotás képes nagyon különböző felkészültségű és tájékozottságé befogadóknak egyaránt releváns élményt nyújtani. A rózsa neve például olvasható izgalmas krimiként is, de komplex utalásrendszere, intertextuális játékai és történelmi kapcsolódásai révén a kifinomult ízlésű műélvezők szűk köre is kedvét lelheti benne. Az internet - szemben a tömegmédiumok legtöbbjével - képes kettős kódolású architektúra megjelenítésére. Míg egy bulvárlap a komplexitás redukciójának eszközével él minden egyes lapján, egy portálon belül különböző felkészültséget és elvárásokat feltételező tartalmak egyaránt megjelenhetnek. Az irodalom szintén képes a kettős kódolásra, amint a Harmonia Caelestis
