Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
húsleves: a gyomrom nem bír el egyebet. Kis levelében mennyi kedves szóval halmozott el! Nem is mondhatok mást, csak azt, hogy köszönöm! Szeretne mellettem lenni, hogy vigasztaljon... Gondolja csak el, hogy én mennyire szeretném! S én még annál is jobban szeretném megszorítani és megcsókolni az Ön áldott kezét. Ám az is lehet, hogy ez a vigasz sosem adatik meg nekem; vagy ha igen, nagyon-nagyon keserű lesz! ...Különben Kegyed már édes szavaival is célt ér, mert valahányszor meglátom a levélen a címzést, és az Ön írására ismerek benne, máris sokkal könnyebben érzem magam: amikor aztán leveleit olvasom vagy én írok Önnek, még a testi fájdalmakról is megfeledkezem. Ismét csak köszönöm! Vajon ki volt az a jótét lélek, aki legelőször arra buzdította, hogy írjon nekem? Tényleg volna hát a vigasztalan lelkeknek őrangyaluk? [...] Remélem, ez a rövid levél elindul a holnap déli postával. Elküldöm vele az egyik ibolyacsokrot, amelyet ma a kis unokahúgaimtól kaptam. Most már csupa virág itt minden! De máris meleg van, s nem élik túl a hosszú utazást. Isten vele, édes, drága barátnőm. Isten vele! Míg álom nem száll a szememre, lélekben tovább beszélgetek Önnel, s ha úrrá lesz is rajtam az álom... Ego dormis et cor meum vigilat. Szerető barátja. N". 38 Noto, ’907. április 11. En drága Barátnőm! [...] A húsvéti ünnepeket végig sötétben töltöttem, s még most is kormozott üvegű szemüveget hordok, a spaletták be vannak hajtva az ablakon, mert a napfény bántja a szemem. Szép húsvétom volt! Mégis éppen húsvét vasárnapján akartam egy kis rést nyitni az ablakon, hogy megnézzem az Öntől érkezett ajánlott küldeményt, s megtaláltam benne Petőfi arcképét. [...] Téved, amikor azt írja, hogy nem igaz, hogy nekem minden gondolatom ...27 (ezek az Ön szavai). Téved ... s el sem tudja képzelni, immár milyen kedves és nélkülözhetetlen a számomra, s hogy gondolataim folyton Önnél járnak. Higgye el! Ha a körülményeim nem ilyenek volnának, s az egészségem engedné, máris repülnék, hogy személyesen találkozzam Önnel! Ha nem küldtem el Heine- és egyéb fordításaimat, annak egyetlen magyarázata van: nekem magamnak sincs belőlük példányom. A János vitéz fordítása pedig kiadatlan, s még nem is készült el egészen, hogyan küldhettem volna el? 27 Cassone izgalmában nem fejezi be a mondatot: «...az Öné». 49
