Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

veled! Könnyezve csókolom a kezed. Ó, jaj, senki sem szerethet téged úgy soha, mint ahogyan én szeretlek. Soha senki sem lesz úgy a tiéd, miképpen én, ex intimo corde. Isten veled! Mindörökké tiéd, mindenekfölött tiéd

Beppo.

N°. 363

’909. július 18. vasárnap, délelőtt 11 óra. Drága, drága barátnőm, Margitom!

[...] Belátod hát, drágám, hogy az egyetlen módja annak, hogy létünk boldogtalanságáról megfeledkezzünk, a munka; s ha ismét elrendeződtél otthonodban, nekilátsz, hogy írj valamit, amit nyomtatásba is adhatsz. Nagyszerű gondolat! Azt kérdezed tőlem, mit tanácsolok, milyen nyelven láss neki a munkának. Azt válaszolom, hogy nyilvánvalóan az ember anyanyelve a legalkalmasabb erre, s amint mondod, nem is hanyagoltad el távolléted alatt. Azt hiszem, ahhoz, hogy jó stílust alakíts ki, ez a nyelv volna a legalkalmasabb. Az általad ismert idegen nyelvek pedig hasznosak lehetnek számodra a külföldi lapokkal folytatott levelezésben és a fordításban. Különben is, nálatok a német igen elterjedt nyelvnek számít, rengeteg napilap és magazin jelenik meg ezen a nyelven, te igazán jól is bírod a németet, s amennyire meg tudom ítélni, nagyon jól írsz ezen a nyelven. Vagyis az általam korábban javasolt tanulmányt, a Petőfi Olaszországban címűt írhatnád akár németül is, aztán megjelentethetnéd valamelyik magyarországi vagy bécsi lapban, s aztán, amennyire tudod, lefordítanád olaszra: én átnézném, belejavítanék itt-ott, mert (s ezért ne bántódj meg), jól ismered ugyan az én nyelvem, de nem állsz még olyan szinten, hogy nyomtatásra szánt cikket írj olaszul.

Amikor azt állítom, hogy jól bírod az olasz nyelvet, nem hízelgésből és nem is ámításból mondom: sok magyar emberrel leveleztem már, köztük híres professzorokkal is, ám a te leveleid voltak a legtökéletesebbek, a leggazdagabbak, bennük volt a legkevesebb hiba. Az a bizonyos Hendel Ödön, aki segítséget kért tőlem Petőfi-kutatásaihoz, tizedannyira sem bírja az olaszt, mint te. Nem is őt javasoltam neked jövendő tanárodul, hanem Palóczy Leopold urat, valamelyik ottani intézetben, alighanem a földrajztudományiban tanít olasz nyelvet. Valahol megvan nekem nyilván a címe, szükség esetén meg tudom mondani, sőt, akár közvetlenül a figyelmébe is ajánlhatlak, hiszen évekkel ezelőtt gyakran írtunk egymásnak; nem fiatal már, van egy fényképem róla és a családjáról, rajta van a felesége és két bűbájos gyermeke is.

Amikor egy kicsit jobban érzem magam, nekilátok, hogy a Petőfivel kapcsolatos jegyzeteimet rendezzem, ezek számodra is hasznosak lehetnek, jó alapot szolgáltathatnak majdani tanulmányodhoz. Később összeszedem és el197