Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Tranquillamente ...un de’piú doici canti De la culla cantategli pian piano, Ond’egli non si desti; ond non provi Un’altra volta come tutti inganna De la felicită la dilettosa Fulgida larva. Ob, dormi, dormi bene... Dormi, poeta!... Buona, buona nőttél... Drágaságom, kedves, drága Margitom!78 Tegnap este nyolc órakor kikívánkoztam az erkélyre, s majdnem egy negyedórát ott ültem. Langyos, illatos volt a levegő, s a növekvő félhold jobban világított, mint a gyér lámpafény: az utcán szinte senki sem járt, csupán a házunktól mintegy kőhaj ításnyira egy gyerekcsapat játszadozott víg zajt csapva. Legalábbis így mesélték a nővéreim. Vagyis csodálatos tavaszi este volt. Rajongva néztem a holdsarlót, gondolataim hozzád szálltak, aki bizonyára észre sem veszed, hogy világít a hold, hiszen a gyönyörű, nyüzsgő városi utcák fénye amúgy is vakító. Aztán gondolatom legutóbbi képeslapodnál állapodott meg, melyet jó pár órával korábban kaptam meg, s amelyen Abélard és Héloise sírja látható. El sem tudod képzelni, abban a tíz percben mennyit álmodoztam e két egyszerre boldog és boldogtalan teremtés levelezésén; végigfutott az elmémen minden szenvedésük, s úgy éreztem, mintha abban a pillanatban magam is megtapasztaltam volna... Nyolc évszázada pihennek egymás mellett, s én mennyire irigylem őket ezért! Hidd el, egész éjszaka csak szerencsétlen szerelmükön járt ez eszem, első, tünékeny örömük, majd az elválás végtelen gyötrelme. Micsoda élet volt az övék! S mégis nupti fuerunt, mindörökre boldogok! „Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban...”79 - mondja Dante. Mármost én nem állíthatom, hogy ez igaz volna; ugyanis ki mondhatná meg hitelt érdemlően, hogy az a boldogtalanabb, aki vakon született, akinek fogalma sem lehet a fény szépségéről, vagy az, aki valamilyen betegség folytán veszítette el látását? Ez utóbbi nem lát ugyan, de legalább emlékezik. A magam sorsán is elgondolkodtam: úgy vélem, nálam boldogtalanabb, aki süketen született, hiszen én 23 évesen ve78 A megszólítás utolsó három szava az eredetiben is magyar nyelvű (a ford.). 79 Babits Mihály fordítása. N°. 321 909. április 26. hétfő, délután fél egy. 187
