Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
borzasztóan szenvedett — nehezére esett mind a beszéd, mind a megértés panaszkodva számolt be az esetről fivérének. Ez az anekdota mondatta azt Ser- givel, hogy Leopardinak valószínűleg baj volt a hallásával, vagyis nem volt zenei érzéke; szerintem eretnekség ilyesmit állítani arról a valakiről, aki olyan fenséges verssorokat írt és föltalálta a rejtett harmóniájú szabad canzonét. [...] Ezt a levelemet újév napján kapod meg, köszönteni fog téged, s mindazt a boldogságot kívánja számodra, amelyre érdemes vagy, én drágám, drágaságom! Áldott légy, ezerszer és még ezerszer áldott az új esztendő kezdetén. Áldott légy az asszonyok között! Áldott most és usque ad finem et ultra! Isten veled! Jó éjszakát! Hadd csókoljalak homlokon, barátnőm, édes kisleánykám! Még egyszer Isten veled. Mindig tiéd Beppo. N°. 258 ’908. december 28, hétfő, délután fél egy. Nagy szükségem volt 23-án kelt drága leveledre, édes Margheritám, hogy egy pillanatra el tudjak feledkezni a hatalmas csapásról, mely ma ért bennünket; s ez az oly kedves, oly drága leveled annyi szeretetet és gyöngédséget áraszt, hogy még eme fájdalmas felindulás közepette is szinte megrészegülök tőle: Hébé sem tölthetett ennél édesebb ambróziát az istenek poharába! De nyilván arra vagy kíváncsi, mi az oka újabb keserűségemnek. Hát ez történt: ma hajnalban öt óra huszonkét perckor rettenetes földrengés rázta meg szigetünket: több mint harminc másodpercig tartott. Képzeld csak el ezt a riadalmat! Ébren voltam éppen, és láttam, hogy az ágyam mellett függő ingaóra megáll; nem mozdultam, nem kiáltottam segítségért, de kisvártatva bejöttek hozzám a nővéreim, hálóingben, jajveszé- kelve, megöleltek, és arra biztattak, hogy keljek föl, attól féltek, hogy további rengések lesznek. Majd elmentek ők is felöltözni, s aztán visszajöttek hozzám. Nagyjából félórával később megérkeztek a fivéreimék is s velük az egész család; mindannyian itt maradtak velem délig. Egyikük-másikuk kiment olykor, hogy hírt hozzon a károkról, s aztán nyomban vissza is jött. Nálunk a városban nem keletkeztek súlyos károk, néhány kisebb ház összedőlt, sok templom megsérült, ettől eltekintve szerencsével túléltük. Am a városokból rettenetes hírek hallatszanak: Messina, ez a százötvenezer lakosú város a földdel vált egyenlővé, azt mondják, lakosainak kétharmada a romok alatt végezte. Mindenféle összeköttetés a külvilággal (vonat, telegráf, telefon) megszakadt. Csak Siracusából jött vonat, ez hozta a híreket is, miszerint gőzhajón szállították a sebesülteket Mes- sinából Cataniába, s a környék összes faluja és kisebb városa, de még Reggio Calabria is romokban hever. Embertelen mértékű a pusztítás. Sietősen írom tele ezt az oldalt most, hogy egyedül vagyok, de fogalmam sincs, mikor kapod meg, mert, mint mondtam, a vonatok nem járnak, jobban mondva, csak Siracusáig járnak. [...] E döbbenetes csapás ellenére is, biztosíthatlak, viszonylag jól vagyok, nem számítva, hogy egy kissé rendetlenkedik 169
