Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Add ád kézcsókom és üdvözletem kedves barátnődnek, a te kezed pedig ezerszer és ezerszer a legforróbban csókolom, a kis margarétát is, amelyet a levélben küldték Tudod, hány szirma van? 34! Páros szám, nem is lehetett volna másként! A tói pour toujours Beppo N°. 211 ’908 október 11, vasárnap, déli negyed egykor Édes, kedves barátnőm! Ismét elővettem 4-én kelt kedves leveledet, és magamba szívtam a borítékba csúsztatott három rózsaszirom illatát. Miközben újraolvasom soraid, lelkem kimondhatatlan édes érzés járja át, rajongással tölti el az irántam érzett tiszta szereteted nyújtotta bizonyosság. Ma pontosan két esztendeje kaptam kézhez első leveledet, s most megújul bennem az az édes érzés, mely akkor töltött el, ezerszer és ezerszer légy áldott ezért. Mennyi jót tettél velem ez alatt a két év alatt! Igaz, kegyetlen fájdalmak közepeit telt el számomra ez az idő, de kárpótlásul mily kedves vigaszt meríthettem gyöngéd leveleidből! E két esztendő során mennyi új, boldog érzést ismertem meg, amelyekhez foghatót sosem éreztem azelőtt! Immár a szobámat is te töltőd be: bármerre fordítom is tekintetem, a tőled kapott dolgokat látom, téged látlak, a fényképeidet, még az édes kis Margit képe is itt van előttem, akit csókolgatok szüntelen; s most már itt van ez az aprócska kép is, melyet én a maga természetes nagyságában látok magam előtt, s úgy bámulom szép, magas, karcsú termetedet; amott a kezed s a könyvek, melyeket tőled kaptam s néhány költőóriás képmása; a szoba másik szegletében pedig a párnák, köztük az is, amelyre még te hajtottad le olykor a fejed álmodozón, s most időnként én pihenek rajta... s amit ilyenkor érzek, amiről ilyenkor álmodom, azt már elmondtam neked. Aztán, ha kinyitom íróasztalom egyik fiókját, ott találom valamennyi leveled, képeslapjaidat és minden egyebet, s legalul egy kis tokot, benne a legdrágább ajándékkal, amelyről valaha is álmodhattam, s mely szomorú életem során az egyetlen ilyen ajándék volt. És sorolhatnám még azt az ezer apróságot, melyet szobámban féltékenyen őrzök, megvan még minden szál virág, minden egyes szirom, amit küldték De hiszen mondtam már, hogy a szobám tele van veled! Ugyanígy, sőt lehet, hogy még inkább, egész lelkem is te töltőd be egészen: úgy érzem, minden pillanatban itt vagy mellettem, lehunyom a szemem, és téged látlak, drágám, kedvesem, feléd nyújtom a kezem és elhalmozlak gyöngéd szavaimmal, ezerszer s ezerszer áldalak! S tudod, mit mondok most neked? Mivel te magad mondtad, hogy az irántam érzett mélységes szereteted semmiképpen sem hozhat számodra boldogtalanságot, s ha én ezt gondolom, ak158
