Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
gyünk ura a holnapnak, nem tudhatjuk előre, mit hoz, még csak nem is találgathatunk, kivéve persze engem, aki menthetetlenül tisztában vagyok a saját sorsommal. Hogy Spinoza filozófiája arra a meggyőződésre juttatott, hogy „minden véget ér valahogy” (mondod), „de ezt nem értem pontosan, úgyhogy szeretném, ha megmagyaráznád”. Talán abban, amit eddig mondtam, meg is leled a magyarázatot. Igen, megígértem egyszer, hogy megsemmisítem valamennyi leveledet, de hát, bocsáss meg nekem... nem vitt rá a lélek: úgy éreztem, az olyan volna, mintha a szívemet tépném ki (bocsáss meg az engedetlenségért!). Tudod, mit tettem? Valamennyit (a legutolsók kivételével, amelyeket még Magyarországon, elutazásod előtt írtál), egy csomóba rendeztem, szépen átkötöttem őket és lepecsételtem a csomagot, s ki tudja, ha váratlanul hunynék el, úgy intéztem, hogy ez a csomag eljusson hozzád, bárhol is vagy éppen, anélkül, hogy emberi szem akár csak egy sort is elolvashatna belőle.6“ Olvasd ki hát ebből a magyarázatot, amelyet vártál. Ezzel végzem is. [...] Addio! A tói pour toujours Beppód. Ezer köszönet a fehér szirmokért! Ugyan milyen virágéi lehetnek? N°. 194 ’908, szeptember 15, kedd, délután fél öt Itt vagyok, drága Margheritám! Igazam volt, amikor tegnapi levelemben azt írtam neked, hogy rendetlenül jár a posta, emiatt leveleink gyakran keresztezik egymást, s ez okozza olykor a kölcsönös félreértést. Most is egyszerre kaptam meg 7-i kedves leveledet, a 9-i képeslapot, a két darab 10-én feladott lapot és az „In Shakespeare’s Country” című angol nyelvű könyvecskét: valamennyit szívből köszönöm. S miután leveleim rendszerint reggel érkeznek meg hozzád, amikor talán még ágyban vagy, ezért kezdem most is egy Jó napot! köszöntéssel, s illetem hófehér homlokod legtisztább, legszeretettejesebb csókommal. [...] Megnézegettem az angol könyvecske képillusztrációit, közülük néhányat már elküldtél levelezőlapon, azok sokkal jobb minőségűek voltak. A szöveget persze csak nagyjából néztem át, hiszen jól tudod, éppen csak töröm az angolt. Ám egyfelől, drágám, mennyire irigyellek - okkal! - a sok szép és nagy hatású élményért, amelyeket e nagy és dicső múlttal rendelkező helyek fölke- 68 68 Sajnos Cassone halála után Hirsch Margit, miután a szicíliai költő-fordító unokaöccsé- től visszakapta a saját leveleit, megsemmisítette őket. 152
