Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

szerre írtam ezt a levelet, s elfáradtam; olyan fáradt vagyok, hogy meg kell pihennem kicsit, de hogyan, Istenem, hogyan? [...]

Neked, szívem Margitja, mit is mondjak még? Istenem, ha képes volnék még ennél is jobban szeretni, mint ahogyan most szeretlek! [...]

Ezerszer s ezerszer csókolom a kezed, a te

Beppód.

N°. 155

’908. július 13. hétfő délután fél négy.

Édes Margitom, drágám, kedvesem!

Úgy határoztam, nem írok ma, mert, mint tegnap utaltam rá, számomra nagyon szomorú nap ez a mai - drága édesapám halálának évfordulója -, de nem, nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzád legalább egy szeretetteljes szót. Megkaptam a tengerről küldött képeslapodat, melyet múlt szerdán délben írtál, «je me trouve trés mal»66, «je ne puis qu’á peine t’ecrire, je me sens terriblement et suis trés triste», mondod; mire nekem összeszorul a szívem, tollat ragadok, megfeledkezem fájdalmaimról, elfelejtem a magam búját, nekifogok a levélírásnak, s oly sok gyöngédséget szeretnék mondani neked, csak hogy megvigasztaljalak, hogy lelket öntsek beléd, hiszen máris vágyódsz bénie földed után, s búskomorság gyötör, kétségbe esel. Szeretnék... de mit mondhatnék, mit is mondhatnék neked, kedvesem, hogy valamelyest jobb kedvre derítselek? Mit mondhatnék? Bárha melletted lehetnék, hogy a legnagyobb szeretettel megsimogathatnám a lelked, erőt öntenék beléd, s akárha ezt mondanám: hajtsd kebelemre hófehér homlokod, sírjál csak, hiszen olykor a könnyek is enyhet hoznak! De hát drágám, édesem, igazán nincs okod ilyen mély keserűségre; s remélem, az a végtelen szomorúság, mely akkor vett rajtad erőt, amikor útban Anglia felé, a komphajón ülve írtál nekem; meglehet, a tengeri utazás hatott rád kellemetlenül, émelygést, rossz közérzetet okozva, amit én is nagyon jól ismerek. S bízom benne, hogy abban a hatalmas nagyvárosban már teljesen helyreállt nyugalmad. [...] S most megbocsátasz ugye, ha befejezem az írást, s arra kérlek, végy erőt magadon, ne szomor- kodj, élvezd inkább a sok-sok új látnivalót. Hamarosan megmondod, merre folytatod utad, hová címezzem a leveleimet, különben 15-e után nem tudok írni neked. Abba is beavatsz majd, mit szeretnél, mit szeretnétek csinálni. Mi a célja ennek az egész utazásnak, hogy elhagytad egy időre szeretett hazádat?

66 «Nagyon rosszul érzem magam. Alig tudok írni, rettenetes a közérzetem és nagyon szomorú vagyok» (francia).

137