Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Drága barátnőm! N°. 136 ’908. V. 25. hétfő délben. egy órával ezelőtt kaptam kézhez csütörtök reggeli szeretetteljes leveled, mely erőt adott ahhoz, hogy fölkeljek az ágyból és ideüljek az íróasztalhoz, s azonnal válaszoljak neked. [...] A drága kézről szeretnék még szólni - oly keveset beszéltem róla! -, akár tíz lapot is teleírhatnék, akkor sem mondhatnám el, mit éreztem, amikor megláttam, mit érzek azóta is, ha nézem, apróra vizsgálgatom, újra és újra csókjaimmal borítom. Tudod, mit csináltam? Néhány órahosszára kitettem a napra (nálunk most valósággal tűz), már csak azért is, hogy jól kiszáradjon: majd amikor visszatettem az íróasztalra, azonmód melegében megcsókoltam, s olyan volt, mintha a te drága élő, igazi kezedet csókoltam volna. Elmondhatatlan, amit éreztem, képtelen vagyok kifejezni hálámat, mely valóban végtelen! [...] Mondd, kedvesem, a jövő hónapban körülbelül mikor keltek útra? Indulás előtt biztosan meghagyod majd, hová, melyik városba küldjék utánad a leveleket. így lesz, ugye? Micsoda évszakot választottatok olaszországi utazásotokhoz! Nagyon fogtok szenvedni. A legjobb a nyár vége vagy az ősz eleje lett volna. Különben remélem, a nyári hónapokban nem mentek Rómába, onnan ilyenkor mindenki elmenekül! [...] Isten veled mára, drágám! Zárom soraimat, lelkem hozzád repül, s hófehér homlokodat illeti legtisztább csókjával. O, mennyire szeret téged a te Beppód. N°. 138 ’908. május 28. csütörtök reggel 9 óra. Édes, drága barátnőm! [...] Miért is vonultál visza a világtól, miért zárkóztál be önmagadba? Miért kerülöd az emberek társaságát, miért emészted magad a magányban? Nem látod, mennyire megártott ez az egészségednek, hiszen lefogytál, s te magad szerint is hervadt virág lettél? Arra születtünk, hogy a világban éljünk, kedvesem, és a félrevonulással, hacsak nem végképp arra kényszerít bennünket a sors, miként engem is, csak önmagunknak ártunk. Most nemsokára kilépsz a négy fal közül, új helyeket látsz, új embereket ismersz meg... szeretném remélni, hogy ez nem csak az egészségednek tesz jót, hanem a lelked is fölemeli. Bátorság! Fiatal vagy még, előtted a jövő... Mi lett volna veled, biztosan a Dunába vetetted volna magad, ha olyan elmondhatatlan szenvedésekkel kellett 128
