Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

veled... szüntelenül mondom, örökké ismétlem, hogy én szeretlek legjobban a világon, hogy soha senkit sem szerettem így. Szívem mélyéből búcsúzom, Isten veled. Örökké a tiéd

Beppo.

N°. 113

’908. III. 29. vasárnap, fél öt

Édes, drága barátnőm!

Öt napja, hogy nem írtam neked, öt napja, hogy nem szólok hozzád: nem öt év telt el! Nem vagyok jól, fáj a fejem, szívem búskomorság sújtja, mintha újabb szerencsétlenség ért volna. [...]

Sötétedik... akarod tudni, mi okozza búskomorságomat, melyről levelem elején szóltam? Hát ez: hogy milyen fogadtatásban részesül érzéseim szerint az én János vitézem Olaszországban; egészen másmilyenben, mint Magyarországon! Itt közöny fogadja majd, mert - ó, meg kell mondanom - mert nem értik meg, közönséges meseként olvassák majd! Lásd csak: egyik barátom, akinek Zambra küldött egy példányt, azt írja, hogy fordításom túlságosan egyszerű, és értésemre adja, hogy hibájául rója ezt fel, pedig véleményem szerint ez a legfőbb értéke! Ha tudná, mennyibe került nekem ez a túlzott egyszerűség! Mármost ilyen találomra adott értékítéletekből hányat el kell még viselnem Olaszországban, ahol egyik kezemen meg tudnám számolni, hányán ismerik fordításom eredetijét! Nálunk, Olaszországban, soha de soha nem lehet az újságokban egyetlen hírt, még politikai hírt sem olvasni, melyet a magyarországi lapokból átvettek volna, soha, még csak egy fél szót sem, még a legnevesebb lapokban sem, mondom, egy fél szót sem a magyar irodalomról. Milyen értékítéletet várhatok én, ha, mondhatni, senki sem ismeri azt a nyelvet, amelyből fordítottam! Emlegetik Petőfit, igen, de mennyi sületlenséget hordanak össze róla! Ezért tört rám a rossz hangulat, és, csak hogy folytassam, a teljes csüggedés. És ha a nyomdákra, a kiadókra gondolok, akkor meg egyenesen... [...]

Egyre sötétebb lesz, nem tudok már sokáig írni, pedig még szólnom kell legalábbis a kottákról. Nos, Z.-nak nem írtam egyebet, csak azt, hogy Tasca báró már elküldte nekem saját kézírásával a hat románcot, ezzel annyit mondtam csupán, hogy hat románcról van szó, és hogy majd megkapom őket. Zambra most elutazik Leuvenbe, s amíg ott lesz, az unokaöccsémmel, aki a húsvéti ünnepek miatt néhány hetet itthon tölt, lemásoltatom a kottákat. Amint elkészül a másolat, elküldöm neked az eredetit, azzal, hogy nagyon értékesek, mert a Maestro saját keze írásával valók, aki már jó néhány operájáról híres, közülük kettőt Berlinben is nagy sikerrel játszottak. Aztán ha Z. hazajön, elküldöm neki a másolatokat. Jól van így? És most, fájó szív105