Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Roberto Ruspanti: Előszó. Ki volt Giuseppe Cassone?

lyebben kifejezik a magyar költő gyötrelmeit, kétségeit, szorongását, gyöngéd szerelmét, valamint általános életérzését. Giuseppe Cassone, aki huszonnégy éves kora óta félig mozgásképtelenül kénytelen élni boldogtalan életét, melynek során csak szellemi tevékenységgel foglalkozhat, német fordításokból ismerte meg a magyar költő műveit, míg aztán, amikor fölfedezte, lélekben milyen közel állnak hozzá, föltette magában, hogy Petőfi kedvéért megtanul magyarul. Szobájába zárkózva, távol a híres európai kulturális köröktől, anélkül, hogy valaha bárkivel is egyetlen szót váltott volna magyarul (mozgásával és látásával összefüggő bajokon túl hallásproblémák is gyötörték), a notói költő-fordító képes volt Petőfi életművének verses műfordítására, s bár egyes darabok természetesen magukon viselik a kor ízlését, lenyomatát (a XIX. század vége), amelyben születtek, egy máig felülmúlatlan fordítási kísérletet képviselnek, mely nem csupán tartalmában, hanem költői szellemében is hűséges az eredetihez. Cassone az olasz költői tradíció legmegszokottabb metrikai formáiban mesterien vissza tudta adni Petőfi stílusát és gondolatvilágát. Az eredeti szöveget alapul véve ezekhez a metrikai formákhoz idomította saját megoldásait, miután olaszul lehetetlen visszaadni az ütemhangsúlyos magyar verselést és az időmértékes metrumot, melyek nemegyszer egyazon versben egyszerre szerepelnek - figyelt föl rá nagyon helyesen Paolo Agostini Poesia e metrica ungherese: alcune considerazioni sui problemi di traduzione [Magyar költészet és verselés: néhány megjegyzés a fordítás problémáihoz] című cikkében2. Jelentős tudományos és irodalmi érdemeinek elismeréseképpen Giuseppe Cassonét 1880-ban a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagjául választotta, 1882-ben pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a Kisfaludy Társaság levelező tagja lehetett, melyhez hasonló kitüntetésben mindaddig nem részesült olasz alkotó.

Giuseppe Cassone tehát már „megjárta” Magyarországot, amikor útnak indultak írásos üzenetei, szám szerint 540 (!), közöttük 230 levél és 310 levelezőlap, sűrűn teleírva, átlagosan kétnaponta egy-egy, 1906. október 12-e és 1910. július 28-a között, Hirsch Margitnak (Budapest, 1879. április 10- 1941. július 20.) címezve - azaz „Margheritának”, ahogyan a költő szólította. Ez a művelt, ifjú magyar hölgy (27 éves volt a levelezés kezdetekor) az olasz irodalom ismerője (de ugyanúgy ismerte az angol, a német és a francia irodalmat is), aki egyik 1906. október 5-én kelt levelében3 „személyesen” ki2 In «RSU-Riuista di Studi Ungheresi», Annuario del Centro Interuniversitario per gli Studi Ungheresi in Italia, Carucci Editore, Roma, 1990, n. 5, pp. 73-80.

3 Hirsch Margit első levelének keletkezési dátuma Cassone válaszleveleiből következtethető ki, jelesül az 1907. október 5-i levélből, amelyben Cassone felhívja Margit figyelmét levelezésük első évfordulójára. Hirsch Margit leveleit ugyanis, a szicíliai költővel való megegyezés értelmében annak halálakor Cassone rokonai visszaküldték a hölgynek Magyarországra, s szerzőjük elégette őket. Két levél maradt meg mindössze (németül íródtak), az egyik dátuma 1908. március 10., a másiké 1908. május 14, melyeket Hirsch kisasszony véletlenül hagyott Cassone fennmaradt levelei között,

9