Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 13. Egészség és betegség. A homeopátia mint nézetrendszer és gyakorlat
13- Egészség és betegség. A homeopátia MINT NÉZETRENDSZER ÉS GYAKORLAT 13.1. Betegségnapló? A rendszeresen vezetett napló egyik „alapanyaga”, hogy Bártfay pontosan feljegyzi saját testének változásait, a környezetében élők hogylétét: vagyis a számára tünetként vagy betegségként azonosítható jelenségeket és a kezelésük módját.1703 Az iménti óvatos megfogalmazás jelzi, hogy a testi folyamatokat leíró forrásokkal meglehetős fenntartásokkal bánnak a történettudomány - elsősorban az orvos- és a tudománytörténet - képviselői, nem „hiszik el”, hogy az utalásokból a mai orvostudomány terminológiája szerinti diagnózisra következtethetünk. A betegség-egészség teljes fogalomtára ugyanis erősen korhoz kötött. A naplókban, a levelekben leginkább az érhető tetten és az azonosítható, mely aktuális orvosi irányzat hatott szerzőjére illetve az őt kezelő és panaszait összefoglaló, kommentáló orvosára.1704 Hasznosak lehetnek a betegségleírások viszont az antropológiai, a filozófiai, az etikai kérdések körbejárásához, egy-egy szemléletrendszer, kifejezéslista testparadigmákhoz1705 kötött rekonstruálásához. 13.1.1. A homeopátia Bártfay környezetében Bártfay naplójában a testi egészség körüli diskurzus a homeopátiás gyógymód köré szerveződik. Közvetlen környezetében többeknek határozott véleményük van: Wesselényi, Vörösmarty, Széchenyi határozottan mellette állnak, mind a kezelés, mind az életmód tekintetében. Civil meggyőződésüket kezelőorvosaik, barátaik, a korszak szak- és társasági folyóirataiban publikáló, tekintélyes pesti homeopata orvosai támogatják: Almási Balogh Pál, Ivanovics András, Attomyr József, Forgó András. Toldy Ferenc a diatetika egyetemi tanáraként kiegészítő gyógymódként tekint rá, Eötvös József a szociális és egészségügyi reformer tekintetével, szkeptikusan, jó adag iróniával. A vita másik aspektusa, hogy a tudományos kutatás elvi kérdéseivel is foglakozik egy viszonylag veszélytelen terepen. Toldy például szenvedélyesen érvel a doktrinerség el1703 A legszélesebb körű tudománytörténeti áttekintés az 1830-40-es évek alternatív gyógymódjairól Kölnéi Lívia tanulmánya, aki az Orvosi Tár című szakfolyóirat cikkei alapján rajzol körképet: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon, Orvostörténeti Közlemények 2006, 196-197. szám, 3-4., 35-77. 1704 „Az egészségügyi intézményrendszer 1848. évi átalakítása világított rá, hogy a népesség nagyobbik része még mindig nem a nemzeti szintű standardok alapján képzett, diplomás orvosok szakértelmében bízott, hanem a mikroközösségek változatos szempontjai szerint kiválasztott gyógyítók látták el őket.” Cserpes Tünde, Új utakon az egészség történészei, Sic itur ad astra, 2008/58., 292. 1705 Lásd ehhez: Lackó, Széchenyi elájul..., I. m., 45-49.; Vaderna Gábor, Dohányozni szabad? Betegség és irodalom = Amihez mindenki ért... Kultúratudományi tanulmányok, szerk. Menyhért Anna - Vaderna Gábor, L’ Harmattan, Budapest, 2006,106. A tanulmány konkrét példához kötődő kísérlet egy „egészségtani diskurzus” körbejárására.
