Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 12. Női életpályák (2): a titkos szerető és a hivatásos prostituált
730 12. NŐI ÉLETPÁLYÁK (2): A TITKOS SZERETŐ ÉS A HIVATÁSOS PROSTITUÁLT van szó, a monogramok alacsony státuszú nőket, jobbágylányokat, asszonyokat, jelölnek, akik nem földesúri erőszak hatására, de ugyanakkor egy zárt közösség meghatározott szokásrendjétől kényszerítve járnak el Wesselényihez. 1838-ban kelet-magyarországi útja alatt pár napra hazaszökik Zsibóra, ahol több jobbágya, köztük egykori szeretői is felkeresik: „A hű lélek még éjjel, esőben, sárban feljött hozzám. Nála igaz, hogy a szív nem vénül. Mintegy húsz éve, hogy ifijúi szeretet vezette karjaim közé; mindig szakadatlan hű és hév volt hozzám szeretete, és most is szintoly forró, mint valaha. Engem oly igazán senki sem szeretett min ő. Hajdani kedves emlékek és = fűszerezték a rövid éjt.”1677 A Bártfay-napló időszakában látogatott pesti prostituáltak fizetségét nem jegyzi fel, ugyanúgy vissza-visszatérő vendég, mint Bártfay, s ugyanúgy vannak családban élő, alkalmi prostitúciót folytató nőismerősei. Bártfay naplójának sajátos vonása furcsa kettőssége: szükségesnek tartja speciális - nyomtatásban nehezen visszaadható - jelsorral feljegyezni magukat a testi aktusokat, mégsem ír benyomásairól, semmiféle késztetést nem érez, hogy erotikus énjére bármilyen módon utaljon.1678 Ezen a ponton is világosan látszik a magánnaplók igazi érdekessége, nem a bennük leírt történések, hanem azok dokumentálásának, rögzítésének módja, ami egyedivé teszi őket. Shlachta Etelka naplója, bár írója figyelmeztet, milyen gondosan kell ügyelnie az ifjú hölgynek, nehogy csak egy pillanatra is egyedül maradjon egy férfival,1679 meglehetősen pontosan képes rögzíteni a két nem közötti érintkezéseket, azok közös megegyezésen alapuló jelentését: „Fischer az estét itt tölté, váltva énekeltünk; [...] Egy francia párdal után: Void le soir, fejét nyakamra hajtá s egy gyönge, meleg, hosszú csókot nyomott reá. Én tettem, mintha nem vettem volna észre. Térdei ismét nagy mozgásban voltak. Egyszer, midőn felkelek, kottákat kereső, karját csatolá derekamon át, de én anélkül, hogy reá néztem volna, lassan kicsúszék karjából s ő többé semmit sem mert. Legjobb ilykor nem nézni reá...”. Másutt, másról: „Elmenéskor először anyám kezét, aztán az enyémet megfogá, gyengén szorítá; én ezt nem viszonzám - ne tartson közönséges lénynek.”1680 Kölcsey Antónia naplójának szövegéből, akárcsak Bártfayéból, tökéletesen hiányzik a szexualitásra való utalás, feltehetőleg nem a tapintat és a szemérem, hanem a naplóíró gyökeresen más egyénisége, mentalitása miatt. A testiségről való beszéd egyáltalán nem tilos a korban, bár a megszólalás keretei erőteljesen szabályozottak. A kor népszerű, főként női olvasókat megcélzó regényeiben, verses epikájában gyakoriak az kifejezetten erotikus célú betétek, a lenge öltözetű vagy meztelen testek, érzéki álmok leírásai. Erről a köztes állapotról írja Hites Sándor az Abafi kapcsán: „A nemiség [...] úgy része a szereplők világának, hogy az erről való nyilvános beszéd erkölcsileg helyteleníthető marad.”1681 1677 Az 1838. június 11-i bejegyzést idézi Priszlinger, I. m., 215. 1678 Fábri Anna írja a biedermeier erotikáról: „[...] az a fajta érték- (norma- és kánon-)váltás, amelyet a szentszövetségi Európa középrétegeinek mentalitásában és kultúrájában összefoglalóan a biedermeier testesített meg, többé kevésbé elfojtotta az erotika problematikáját (elfojtásait azonban sorra meg is jelenítette, gondoljunk csak a biedermeier női divat bizonyos Lolita-effektusokat sejtető vonásaira, a balerinák kultuszára és más egyebekre), a romantika pedig (amely hogy ismét a pszichoanalítikusoktól kölcsönzött fogalommal éljek, talán a biedermeier álommunkája) legtöbbször a szenvedély paroxizmusát állította az erotika helyére.” Fábri, „Határozz...”, I. m., 141. 1679 „Alig hazaérve Vojna [Etelka kérője] jőve; ő ma délután utazik el, a kedves, jó ember. Anyám éppen árnyékszéken vala, így hát ismét egy zavarba hozó tét a tét! De csak közönséges dolgokra tudám én ekkor ügyesen a beszéd fonalát fordítani.” Idézi Gyáni, Női identitás..., I. m.t 39. 1680 Idézi Gyáni Gábor, Uo. 1681 Hites, Még dadogtak..., I. m., 150-151. - A szexualitás történetiségéről, diskurzusba ágyazottságáról: Michael
