Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 659 hegyen felállított ágyút a pesti egyetem csillagvizsgálójával egyeztetett pillanatban sütik el, s városszerte ehhez igazítják a harangokat, a polgári lakásokban pedig a szobánként szinte kötelező asztali- vagy faliórákat, illetve a tehetősebbek zsebóráikat. Az idő szűkösségének hangsúlyozása állandó témája a naplónak - maga a naplóírás ténye is jelzi az idő számontartásának és hasznos eltöltésével való elszámolásnak morális igényét. Ez az időérzékenység egyfajta civilizációs fokmérő, soha nem hallgat el „a belső hang, mely folyton-folyvást az időre kérdez”.1256 Az idő kihasználásának, megragadásának vágya azonban nem csupán az elvégzett feladatok teljesítése fölötti megnyugvásból válik egyértelművé, de éppen ennyire fontos a szubjektiven megélt időtartamok és időtávok rögzítése is. „Furcsa egyvalami is az az idő: mikor űzzük, kergetjük akkor nem mozdúl ’s úntatja az embert; máskor pedig ha meg akarjuk fogni, tartani - repül.”1257 - jegyzi fel Bártfay a naplóban Wesselényi szavait. Barátja ekkor az ifjúság rövid éveire tekint vissza és éppen hosszú börtönnapjaira készül. A napló visszatérő motívuma, hogy Bártfay vár valamire, ami a tőle távol élő, de hozzá gyöngéd szálakkal kötődő nevelt lányához, Barthos Paulinához kötődik: vár a leveleire vagy a vele való találkozásra, s ebben a viszonyrendszerben a várakozás már-már tűrhetetlen, a múlni nem akaró idő megélése pedig súlyos lelki teher.1258 Ugyanígy főszereplővé lép elő az idő a betegségek egymásba folyó, terméketlen napjaiban, amikor a napló szaggatottsága is jelzi az életritmus kizökkenését. Az idő mérésének legfontosabb kelléke ebben az időszakban, legalábbis Bártfay értelmiségi közegében - amelyben sokféle tevékenység időbeli összehangolására van szükség - a Magyarországon a luxustárgyból már munkaeszközzé vált zsebóra.1259 Bártfay gyakran pillant rá órájára (akár hajnali felriadásakor vagy az esti naplóírás közben,1260 de időbeli tájékozódásában a harangszóra támaszkodik, amely figyelmeztet a kisebb- nagyobb időegységek múlására. 9.1.2. Időhiány Az idő szűkösségének érzése elsősorban azért visszatérő motívum a naplóban, mert Bártfay titkárként széles feladatkört lát el, valamint folyamatosan gazdája rendelkezésére kell állnia. Állandóan panaszkodik tehát a kiszámíthatatlanságra, a másoktól való függőségre, s hiányzik neki a magány, a nyugodt félrevonulás.1261 Egyetlen óra történéseit rögzíti például az alábbiakban: „Épen a’ reggelit végzők, midőn Klauzál Imre lépett ebédlőnkbe. Mindjárt kávét adott neki Leni, mert az asszony a’ Császárfürdőbe ment Madarasynéval. Jött aztán a’ schuster, kinek munkája fejében 5 pengőt adtam ’s két nyári topánkát rendelék nála. Utána Tanárky; és Praznovszky Főpénztárnok; és Radnics; Scheffer kinek kamatot fizettem; Lang de kivel nem szólhaték, bár óhajtottam. Néha úgy 1256 1257 1258 1259 1260 1261 Norbert Elias, Az időről = Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok, szerk. Gellériné Lázár Márta, Akadémiai, Budapest, 1990, 34. 1839. február 9. 1840. május 22. 1839. február 9. 1839. február 28. Ilyen megjegyzésére példa: 1838. november 5., 1839. április 15., 1839. február 28.
