Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 8. Bártfay kapcsolatrendszere
652 8. BÁRTFAY KAPCSOLATRENDSZERE Vörösmartyhoz, vivén neki pénzt, a’ mi még a’ Zsebszótár1221 dolgozása’ fejében hátra volt. Nála mulattam míg színházba együtt nem menénk: olvasott új drámai dolgozatából.”1222 - „Szóbajött még a’ Kazinczy és Kölcsey számára fölállítandó emlékszobor1223 dolga is; Vörösmarty, véleményem szerint is helyesen, e két tárgyat külön in- tézendőnek itélé, hanemha további kilátások mind a’ kettőnek együtt lehető biztos kivitelét Ígérnék, miről később még bővebb értekezés leend.”1224 Vörösmartyval való viszonya talán a legjobb példa rá, milyen fontos volt, hogy Károlyi titkáraként irodalmár körökben is fontos pozíciót tölthetett be: szinte bármikor azonnali, biztos anyagi támaszt tudott nyújtani barátainak, akik sokszor számítottak rá.1225 A napló időszakában a drámáról született naplóbejegyzések jelzik kettejük hasonló elkötelezettségét a Nemzeti Színház és az eredeti magyar nyelvű dráma megszületésének ügye iránt.1226 Bártfay véleménye valószínűleg közelebb állt a nézőkéhez, jól érzékelve, hogy a színpadi hatás a szép szöveg ellenére alatta maradt a várakozásnak, inkább irodalmi, „költői” mű, mint színpadra való történet.1227 A másik darabról, a Marót bánról írt bejegyzés pedig azért különleges, mert itt mutatkozik meg Bártfay önálló ízlése és az a rá jellemző tartózkodás nélküli ítéletmondás, ahogy a darab megtekintése során szerzett benyomásai alapján fogalmazza meg véleményét és javaslatait. „Marót, macsói bán szomorú játék 5 felvon. - A’ darab sok erővel, igen sok szépséggel bír, ’s van színi hatása: de borzasztó. Több kedvességet - vagy minek mondjam - több enyhűletet óhajtanék benne. A’ léleknek nincs ideje magát összeszedni. A’ végét nem úgy írtam volna. A’ harcz megzavarja a’ benyomást - legalább nálam - ’s a’ fiú, Bőd, egész addig istentelennek növekedvén, vad szilaj lélekkel hal meg. Én élve hagynám Maróttal, két egyesülő láng gyanánt Ida sírja felett, engesztelés ’s végtelen bánat tisztúlásában.”1228 Vörösmarty sikertelennek tűnő kísérlete amúgy az ún. vitézi játék kiszorítására készült, a történet „teljesen zárt, körbekomponált, véletlen dramaturgiával dolgozó, melodrámai ihletésű konfliktus.”1229 A dráma 1838-as, nyomtatott példánya csak nemrégiben bukant föl, dedikációja így szól: „Bártfay Lászlónak Vörösmarty Mihály”. A napló egyik legközvetlenebb, csaknem zsánerszerű leírásában Bártfay egy tihanyi kiránduláson kecskekörmöt kínáló szegény falusi gyerekek között jeleníti meg Vörös- martyt, amint az olvasásra vállalkozóknak aprópénzt kínál.1230 1221 Schedel [Toldy] Ferenc - Vörösmarty Mihály, Magyar-német zsebszótár, Magyar Tudós Társaság, Buda 1838. 1222 1 83 8. november 6. 1223 Erről lásd részletesebben a 10. A környezet esztétikája: építészet, lakáskultúra, képzőművészet című fejezetben. 1224 1 83 8. november 25. 1225 1839. október 21., 1841. március 26., 1840. március 9. 1226 Vörösmarty, Dramaturgiai..., I. m., 249., 1838. november 6., Kerényi 1990, 250., VMÖM X. köt., 720. 1227 1 841. április 26. 1228 „Délben Vörösmarty, kinek 40 pengő ltot adtam kölcsön - bár adhatnék ezreket ajándékban!” 1839. október 21. - A Bártfayéhoz hasonló Széchenyi benyomása is, amely mintha a már több oldalról hallott kritikára reagálna: „Megnéztem a magyar színházban Vörösmarty MARÓT BÁNját. Véleményem szerint nem rettentő, hanem siralmas, nyomorúságos kompozíció.” Oltványi 2002, 781. 1229 Kerényi, Magyar..., I. m., 278. 1230 1 838. július 24.
